United States or Gibraltar ? Vote for the TOP Country of the Week !


Atlasz úr megjegyzése, hogy Lándsa Jenőt a falu körül látta, nem ment ki többé Sándor fejéből, s midőn egy párszor ő maga is megpillantotta, a mint a mezőn a falu felé lovagolt, meg volt győződve, hogy ez ember Klárát lesi és vele akar találkozni.

Nem hiszem, hogy ez életben valaha találkozhatnék vele. Azóta, a mint tudom, tönkre ment, elzüllött, elaljasodott. Régi ismerősei egészen elvesztették szem elől, csak néha-néha jön felőle valami hír, hogy közönséges kalandor lett s egészen elmerült a fővárosi társadalom posványába. Mi a neve? ismétlé Sándor, türelmetlenül. Lándsa Jenő, felelt a plébános.

Szegény Lándsa Jenő, e viruló fiatal ember, ma reggel súlyosan megsebesült párbajban. Párbajban! kiáltott Sándor roppant meglepetéssel. Kivel volt párbaja? Boglár Kálmánnal, felelt Góg Ferencz. Tegnap este itt volt egy szomszéd ismerősünkkel s titkon néhány szót beszélt szerencsétlen fiatal barátunkkal. Én az ajtón hallgatóztam s ma reggel tudósítni akartam a szolgabírót, de elkéstem.

Hogy mer itt parancsolni? visszhangozá Atlasz úr, bátorságot nyerve Manó példájából. Én nem akarok itt parancsolni, felelt nyugodtan Boglár Kálmán, de ahhoz jogom van, hogy egy tisztességes házból eltávolítsak oly embert, ki nem való tisztességes társaságba. Hogy mered azt mondani, hogy Lándsa Jenő nem tisztességes ember? kiáltott Manó, mindegyre kihívóbb tartással.

Ekkor kerűlt vissza Boglár Kálmán, s mialatt Klára hangos örömsikoltással rohant rég nem látott atyja keblére, ez magához ölelte s gyorsan fülébe súgta; Légy nyugodt, nem volt szükség erőszakra. Elvittem s megtiltottam, hogy még e házba tegye lábát. Engedelmeskedni fog. Annyira sűlyedt, hogy már gyáva is. Ne beszéljünk többé róla. De Manó nem akarta, hogy ne beszéljenek többé Lándsa Jenőről.

Mondja inkább, hogy becsületes ember volt, s nem élt vissza a helyzettel, melyet ez ártatlan lélek gyanútlan fesztelensége teremtett. Lándsa Jenőnek, a mint utólag megtudtuk, soha sem volt komoly szándéka Klárát nőül venni. Az egész eljegyzési játék egyszerűen arra szolgált, hogy közelébe férhessen. Fogadott czimboráival, hogy diadalmaskodni fog Klárán.

Azután fölkapta pisztolyát s azzal fenyegette, hogy rögtön lelövi, ha el nem hagyja szobáját. Lándsa ijedtében, vagy inkább számításból, az ablakon ugrott ki. Czimboráinak, kik az utczán lesték kalandja végét, úgy látszik, oly módon adta elő a dolgot, mintha megnyerte volna fogadását; legalább mint később megtudtuk, s e levélből is látom, ez a pletyka terjedt el.

Mily csapás! mily szerencsétlenség! jajgatott az alázatos jogtudós, megragadva vendégének mindkét kezét. Isten hozta nagyságodat szerény házunkba, e szomorú alkalommal. Itt lakik még Lándsa Jenő? kérdé Sándor lihegve, rekedten. Itt lakik, oh nagyon is itt lakik! sóhajtott Góg Ferencz, barátságosan rázva vendégének fogva tartott kezeit. Itthon van? kérdé Sándor a ház felé indulva.

Elhatározására azonban nem volt szükség, Lándsa Jenőt többé sehol sem látta. Manó kétségbeesve járt-kelt a termekben, kedves Lándsa barátját keresve, de senki sem tudott róla fölvilágosítást adni. Egyszerre csak eltünt s azóta nem kerűlt vissza. Manó még Sándort is megszólította, ravasz hunyorgatással kérdezve, talán ő tud valamint Lándsa Jenő holléte felől?

Isten hozott, kedves barátom, nagyon örülök, hogy meglátogattad házunkat, kiáltott nagy hangon, mintha csak most venné észre Lándsa Jenőt s kinyújtott kézzel feléje sietett. Jer, bemutatlak apámnak; az öreg is nagyon fog örűlni ismeretségednek. Reménylem, ezentúl gyakori, nagyon gyakori vendég lészsz házunkban.

A Nap Szava

felülete

Mások Keresik