United States or Tunisia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Amikor néhány perc mulva jobban össze tudtam szedni gondolataimat, azt tapasztaltam, hogy a világosság nem kelet felől, hanem nyugati irányból érkezik a körülöttem levő bokrok legfelső zöldjéhez... Ezen a tüneményen hosszasan eltűnődtem, míg végre is rászántam magamat, hogy tovább fogok gondolkozni és meg fogok benne nyugodni, hogy most tulajdonképen nem reggel van, hanem esti alkonyatidő, úgy körülbelül hét, félnyolc óra, vagy ilyesmi.

Neki sohase volt felesége, gyermeke, végezze az üzlet dolgát, ugy sincs egyéb baja, hanem én már körültekintek erre is, arra is, hogy miben lehet valamit csinálni. Igy például, ez sem haszontalanság. Nem, teljességgel nem... Ugy vagyok vele, hogy számot vetek előbb mindennel s aztán megállapitom, hogy kire meddig számíthatok azok közül, a kik körülöttem élnek. Ezt csak fontos tudni.

Minden erőlködés hiábavaló volt. Túlerővel kerültünk szembe... Számuk percenként nőtt, ahelyett hogy fogyott volna. Mindig új, meg új szuronyos csoportok bukkantak ki a sötétségből és vetették magukat sturmoló vonalunkra... Ez volt az az időpont, amikor a körülöttem tomboló rettenetes lármából már kezdtem semmit sem hallani.

Odalenn persze már nem világított az égő falu fénye, szoktatni kellett szemeimet a homályhoz, hogy a körülöttem levő dolgokat meg tudjam különböztetni. Letettem a vizet a kőpadra és körülnéztem: hol van a kis kamerád? Itt a víz. Itt vagyok a vízzel, Regina! Semmi válasz. Megjöttem a vízzel! Csend. Nem mozdul semmi.

Gyönyörű tiszta égbolt csillogott fejem fölött a sarlós hold és a teljes fényükben ragyogó csillagok világosságában. A tökéletes szélcsendben egyetlen falevél sem mozdult. Békességes, nyugodt és csendes volt körülöttem az erdőség. Ebben a hangtalan csendességben talán egy halk sóhajtást is meghallottam volna. Gondoltam , hogy hallani fogok... Azonban nem hallottam.