United States or Sri Lanka ? Vote for the TOP Country of the Week !


Talán egy kis porczukrot kellene a szemébe fujni szegénykének mondta vagy hogy eczetes tormával borogatni. Talán kámforos pálinka se volna rossz. Csak egyet mondjon, ne annyit. Megbódul az ember. Hát az eczet, az való neki. Csak kell tenni. Ha nem használ, akkor már az Isten ő szent felsége se akar segíteni.

Ne méltóztassék nyugtalankodni. Oh a véletlen kezekbe adta önt, becsületemre. Nekem is van egy kis gyűjteményecském.

Az erdő fái hajladozni kezdtek, saját külön nyírfámról pedig százával hullottak fejünkre a levelek. Reménykedve tekintettem a gyorsan közeledő borulat felé. A folytonos nagy forróság után szinte epekedett az ember egy kis jóravaló eső után, amely elűzze, vagy legalább mérsékelje a nagy meleget.

Csak egyszer szólott oda a bejárónénak, a ki a konyhán tett-vett, hogy adja a lába alá a kis széket. A háta mögé is tétetett, egy párnát s kicsi, sovány, szintelen fejét az ablaküveghez támasztva, üresen bámult tovább maga elé.

De épen erről kell a saját szememmel meggyőződnöm. Azután visszajövök. És ha nem jösz vissza? Eluntam ezt a huzavonát. Perzselt a türelmetlenség... nem tehettem másként. Megfogtam mindkét karjánál fogva a kis semmiséget és szépen félretettem az útból. Azután gyorsan kibújtam a barlang száján és elindultam. Meggyőződöm róla, hogy ellenséges őrjáratról van szó és ez megnyugtat.

Holnap kilenc órakor pedig elmégysz Izsák tőzsérhez! Megmondod neki, hogy kétszáz aranyat hozzon magával. A gazda távozott. Megint új kölcsön? Mikor a régiek kamatját is alig bírjuk fizetni! dümmögte az öreg Iván. A Bornemissza-család dús javai, kincseket érő arany- és ezüstmarhái már mind odavannak... Semmit se lehet többé zálogba adni. Csak ez a kastély és egy kis birtok van még!

Képzelje ... a gyereknek gyönyörü fekete szemei voltak és érthetetlen versei ... Nemsokára csak hozzám irta a »stancáit«. Az egyiknek az volt a cime »A gazdag koldusJÁNOS: Érdekes ... nagyon érdekes ... KATICA: Persze, hogy az, mert a szegény fiu csak azért volt gazdag, mért én egyszer kézcsókra nyujtottam a kezem. A kis poéta várta a dicséretemet.

Az öregebbik Glubovitz ugy rohant le a kis csigalépcsőn, hogy majd összetörte magát, hátul pedig erélyesen rákiabált a másik. Micsoda buta szaladás... senki se kerget... A mama, a mama. Azzal nem segitsz rajta, ha kitöröd a nyakad. Akkor már leérkeztek a boltba s a gazda intézkedni kezdett. Krausz! Üljön a pénztárhoz.

Én is megálltam és hangos hurrával üdvözöltem a megszokott helyet, melyet a kis Regina ösztönének valamely ártatlan sejtésében otthonnak nevezett el. Magasra emeltem sipkámat és egy második harsány hurrát is belekiáltottam a tájék mozdulatlan csendjébe.

A kis leány az ölébe vette a fejét és dörzsölni kezdte a homlokát, hogy térjen magához. És nagy nyomasztó csend lett a házban. A többi cseléd is eltátotta a száját s bámulták a kapu nyilását, a melyen kilovagolt az ur.