United States or Vietnam ? Vote for the TOP Country of the Week !
Apró, hunyorgó szemei pislogva szikráztak üregeikben s szinte kiabált bennök a sértő gyanu. Emellett állandóan és egy kicsit bambán, de folytonosan nevetgélt. Épen olyan volt, mint találkozásunk legelső napján, szegény... Bá!... hiába leskelődöl, mondotta pár pillanatnyi hallgatás után nem fogok belefordulni a pocsolyába és nem... nem fogok elaludni... Az a te gondod.
Az apám megint kiabált valamit, hogy nem kell efféle ostobaságokat beszélni, s magam is megijedtem egy kicsit. Jól adja, gondoltam magamban már mint az anyám. Tudod tiszta majom szeretettel viseltetik a gyermekei iránt. De hát mindenkinek megvannak a maga apró gyöngéi. Azért nem szabad elitélned. Hát akkor abban maradt a dolog. Hogy miről beszéltek, azt is csak később tudtam meg.
Az ember ugy kapta róla le a koporsót, hogy utána ment vagy két nagy lépéssel és fenyegetett utána az öklével. Az asszony csitította: Mindjárt mondtam, hogy ne is próbáld... A kis mérges ember még mindig kiabált: Vesszen meg a fajtád, s csak akkor csendesedett meg, a mikor már elkanyarodott a kocsi és a csengettyüje is alig hallszott.
Ifju ur mondja ifju ur, ne tessék megszomorítani a papát. Szeretem az iparomat mondtam én. Apám kiabált. Ostobaság! Marhaság! Azt hiszed, hogy én ezt eltüröm! Egyszerre azonban szép kérésre fogta a dolgot. Nézd, édes fiam, megigértem anyádnak, hogy nélküled nem megyek haza. Ne hagyj engem szégyenben.
A Nap Szava