United States or Ireland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Arról csak annyit tudok, hogy kinevetett, mikor az apja inasnak nézett és föl akarta velem vitetni a málhát. Inasnak nézett! kiáltott elszörnyedve az öreg asszonyság. Hát nem hallottad, hogy inasnak nézett? De meg is mondtam neki a magamét. Jól tetted. Mit mondtál neki? Csak azt! felelt Atlasz úr, hősies kifejezéssel.
Hallom, hallom! mondá fejét csóválva és feleségére tekintve, kinek arczán rémület és szomorúság látszott, hallom, de nem tudok hinni a fülemnek. Vagy talán van több Boglár-család a világon s mi nem ismerjük az igazit? Ismeritek, felelt Sándor. Hát ez az? kiáltott Atlasz úr nagy méltatlankodással. Szépen vagyunk!
Megőrültek ezek az emberek? kiáltott föl, nővérének nyujtván a levelet, mely a következőket tartalmazta: Tisztelt Ügyvéd Úr! Ne tegyen kérem semmit abban az ügyben, melyről beszéltünk, s én ama fiatal leány keresésével megbizva önt, negyvenezer koronát igértem jutalmul, ha azt föltalálja.
Mily kár! kiáltott föl Eszthey Béla s a többiek nevettek, mialatt Bertalan gróf otthagyva őket, szobájába ment, s vacsoráig nem is látták őt, ki gondolkodva ült ablakánál, s fölmerültek emlékében a mult eseményei, melyekre már évek óta alig gondolt, de most ama társalgás következtében, melyet Holcsival folytatott, ismét élénken gondolt azokra vissza...
Fájdalom! kiáltott föl egyszerre lángoló szemekkel Somorjay s gyorsan fölegyenesedett görnyedt tartásából és keze ökölbe szorult. Kardos csodálkozva szemlélte és látta rajta, hogy az élvezett szeszes ital erősebb már, mint akarata s izgatottan várta további szavait. Szerettem valakit, mondá dühösen az öreg és azt meggyilkolták! Borzasztó! Meggyilkolták, folytatta Somorjay boszút lihegő hangon.
Aranymondás, gyöngyszem! kiáltott Góg Ferencz lelkesülten. Hány hold a sarlósi uradalom? Tízezer, egy tagban. Van patronátusa? Nincs. Nekem van. Azaz a fiamnak, a Sándornak. A tiszavégi részt ráírattam. Háromezer hold, egészen az övé. Mi fizetjük a papot, szép templomot építtetünk. A mi kastélyunkban is van egy udvari kápolna. Mit gondolsz húgom, nem volna jó udvari papot tartani?
Jakab, Jakab, én rettegek miattad! kiáltott föl önkéntelen szomorusággal Enyingi. De ismerve téged, nem kisértem meg lebeszélni, mert te soha sem voltál olyan, mint más ember, s majdnem előre látható volt, hogy hosszú álmodozásodból egy nagy szenvedély fog fölébreszteni, mely magával ragad, s fölemel vagy elsodor.
Tudom, mit akarsz mondani, de... kiáltott föl szenvedélyesen a gróf, gyűlölöm ezt a beszédtárgyat, azonban kénytelen vagyok vele, hogy tisztán lássunk. Tisztán, világosan, hogy elejét vegyük Veronika boldogtalanságának. Nem, Berti, én nem akarok semmit tudni, mondá szomorúan Hermance könyes szemekkel, s kezét egy perczig arczához szorítá.
Nem azért kerestem föl őt, de tudni akartam, van-e neki arról fogalma, hogy Dózia hova lett, miután Tornyosról, sőt Budapestről is eltünt? Dózia eltünt? kiáltott föl bámulva Enyingi, s mikor történt az?
Mi szándékod volt, s ki csábított arra, hogy távozzál. Senki! kiáltott föl megrettenve a leányka s gyorsan letörlé könnyeit. Ez nem valószinű! Hova mehettél volna te egyedül? Hisz nem is ismersz senkit rajtam kivül. És még is úgy kell lenni, szólt hévvel közbe Obrenné. Mert ismeretséget nem köthetett az intézetben senkivel; különös fényt vetne ez házamra.