United States or Brazil ? Vote for the TOP Country of the Week !


Formaszerű végrendelet értelmében, felelt Gőg Ferencz. Mily szerencse vidékünkre, hogy a sarlósi uradalom ily szolid kézbe került, kiáltott Atlasz úr. Szeretett unokahúgom itt óhajt letelepedni. A kastély szép és kényelmes, s a vidék előkelő családjai, melyek között első helyre a nagyságodét teszem, kellemes és csillogó kört formálnak, melynek ő lesz ragyogó központja.

Ennyi mindaz, mit az idő rövidsége miatt kikutathattam Boglár Kálmánról és leányáról s azon reményben, hogy megbízásának kívánsága szerint megfeleltem, maradok alázatos szolgája Nyilas MórNa? kiáltott Atlasz úr, várakozással teljesen, miután fia összehajtotta és visszaadta a levelet. Ez a soha sem léphet a mi családunkba! mondá Eveline határozottan.

Ennek a képnek a tulajdonosnője nem lehetett az, ki itt volt a palotában, s éjnek idején futott ki mellettem a hátulsó kapun, mert az már régen meghalt, azonban valaki más hagyhatta itt s meg kell tudnom a komornától, ki volt az? mondá helyét elhagyva Bertalan gróf. Majd én beszélek vele, kiáltott föl hévvel Hermance.

Veronika! kiáltott föl elszörnyüködve ezen a beszéden Esztheyné, miből látta, hogy leánya kegyetlen szigorral birálja meg a helyzetet, ő tudja, vagy kitalálta azt, mit ő oly nagy gonddal őrzött és titkolt gyermekei előtt. Ne beszéljünk többé ezekről, mama! kiáltott föl zavarral s lángoló arczczal a lányka és elhagyta helyét.

Nagy dologidőben bejárt segíteni az udvarosoknak s az elkérgesült ember, ha végigment az udvaron, nagyokat kiáltott: Hattyú, Hattyú! Ilyenkor a kisudvarból, ha nem volt a csaptatóba csukva a kis kapu zavarja, kirohant a Holló; ha pedig másként nem lehetett, átugorta az alacsony kerítést.

Olyan rég volt már, hogy Atlasz úr az épületnek ebbe a szárnyába lépett, hogy Sándor nemcsak meglepetést, hanem ijedséget is érzett látására. Az Istenért, valami baj van? talán anyám lett rosszúl? kiáltott, gyorsan apja elé sietve. Az öreg asszony nem lett rosszúl, úgyis elég rosszúl van mindennap, mióta folytonosan sír és sóhajt, felelt Atlasz úr a fal mellé lapúlva, mintha veréstől félne.

De azt nem hallgathatom el, hogy nagy csalódást érzek ön iránt, ki teljesen megfeledkezve névről, rangról, állásról, ilyen házasságot szándékozik tenni, mert még mindig olyannak hiszem Dózia iránt, ha szereti, nem táplál valamely alacsony tervet. Elég, grófné! kiáltott föl vérpiros arczczal az ifjú, s vette kalapját.

Meggondolva a dolgot, nem sokat törődöm ama leány hollétével s visszaveszem igéretemet és kérem, hogy együtt lefolyt párbeszédünket meg nem történtnek tekintse, ki maradtam őszinte hive Eszthey Bertalan gróf. Hisz ez majdnem szóról-szóra ugyanaz, miket nekem a grófné ma mondott Dóziáról! kiáltott föl Obrenné. Ez igazán különös és megfoghatatlan.

És ki tud még arról? Hermance grófnőnek megmondtam, hogy Dóziát szeretem. Szegény anyám! kiáltott föl önkéntelenül Veronika, mert már hetek óta észrevette, hogy az kerüli vele Oroszlayról a beszédet, s most megtudta annak okát. Jakab gróf sejtette e fölkiáltásban foglalt értelmet.

Megtenné ő ezt? kérdé érdekkel, majdnem örömmel a grófné. Szivesen küldök neki ajánlatot, s ő megteszi. A saját érdekemben fogom őt arra kérni. Hol lakik? Messze. A Soroksári-út legvégén, eltart oda az út kocsin félórát. Ekkor, mintha figyelmeztetni akarná a falon függő nagy óra a beszélőket, nyolczat ütött. Ah Istenem! kiáltott föl ijedten Hermance.