United States or Brazil ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az előkelő öreges úr egy kissé meglepettnek látszott, mikor a szürke ruhás ember, kivel málháját föl akarta vitetni, inasáról és kastélyáról beszélt; csodálkozva nézett leányára s a leány hangosan elnevette magát. Valóban nem tudom, hogyan kérjek bocsánatot szerencsétlen tévedésemért, kiáltott a vendég, Atlasz úrhoz fordulva. Nem tesz semmit, felelt Atlasz úr.
Vállamra csaptam a puskámat is és szótlanul elindultam. Regina elégedetlenül rázogatta vörös fejét. Haragos pulykamérge, mintha egyszerre elpárolgott volna. Nyilván azt képzelte, hogy csúful megsértett és most neheztelek. Azért nem adtam választ. Holott pedig azért nem adtam választ, mert arra az igazságra, amit szemem közé kiáltott, nem igen kínálkozott talpraesett riposzt. Szótlanul mentünk.
Maga is letelepedett az ágy mellé s a szakajtó rongyba gyömöszölt eczetes tormát ő szorította le a saját két nagy vörös kezével a gyermek szemeire. A gyermek magasra dobta magát az ágyon s hörgött perczekig, mig össze tudta szedni magában azt a hangot, ami végtelen fájdalmának megfelelt. Akkor borzasztót kiáltott, mint egy férfi, akit fejbevágnak s felült az ágyban.
Az is koldus volt. Nagyszerű! kiáltott Atlasz úr, a legőszintébb bámulattal csapva össze tenyereit, még azt kérdi, miért nem volt kifogásom Szádváry ellen? Azért, mert Szádváry egy gróf és a leányomat grófnévá tette. Ez nagy dolog, ezért lehet sok pénzt adni, a mi nem pazarlás, hanem bölcs befektetés. De micsoda a te Boglár Klárád?
Boglár Kálmán hívta ki, s mire oda értem, Lándsa már meghalt. Hát a Boglár Kálmán? kérdé Atlasz úr rémülten. Nem tudom. Semmit sem tudok. Ne kérdezz többet. Hol van Klára? Elment, felelt félénken Atlasz úr. Elment! Hová ment? kiáltott Sándor, úgy megrántva a kantárszárat, hogy megriadt paripája ágaskodni kezdett.
Kik a dolgon kételkedtek, azért erősíték, mert ezen rettenet által menthetőbbnek vélték futásokat, Babocsay katonái pedig részint saját vitézségöket inkább kitüntetni, részint a polgárokat bolondítani, rá hagyták a dolgot, s így emelt kancsóval kiáltá Kordovány: Az Isten éltesse azon vitézeket, kik a kutyafejű pogányokat dicsőségesen meggyőzték! S utána kiáltott és ivott az egész gyülekezet.
Képzeljék, Genfben voltam. Genfben! És mit keresett ott? kiáltott föl csodálkozva Oroszlay. A mit rám biztak, a két fiatal hölgyet... És meg is találtam őket. Jakab gróf izgatottan ugrott föl helyéről. Csakugyan? Találkozott velük? Hogyne! Holcsi Kálmántól vittem ajánlatot, a mit, természetes, magam írtam. És sikerült bejutnia hozzájuk?
Gyáva, gyáva! mondá Sándor elpirulva. Épen ebből láthatja, hogy igazán szeretem. Elégszer voltam bátor ott, hol nem szerettem; az igaz szerelem, úgy látszik, gyávává teszi a szívet. Hiszen még azt sem tudom, nem jövök-e későn, nem szeret-e már más valakit Klára? Biztosítom, hogy nem! kiáltott a plébános szokatlan erélylyel. Nem szeret, senkit sem szeret.
Volt? kiáltott föl elhalványodva Klára. Miért beszél a multban? Mi változott ezzel a találkozással, hisz úgy ugrottunk föl a kocsira, mint az őrültek, még hajunk szinét sem láthatta senki. Enyingi köszöntött, tehát megismert, s ő elmondja a többieknek, kik vagytok és a Dózia név nyomra vezet.
Azután kihúzta az acélat lassan, egy oly ezredes méltóságával, ki voltaképen vezérkari tiszt s ezen rangjában talán legútólszor kell kardot rántania a csapat előtt. Orrhangján, mely elegánsan s mégis élesen csendült meg a sivár kaszárnyafalak között, vezényszavakat kiáltott.