United States or Pakistan ? Vote for the TOP Country of the Week !


Délután elviszlek Rubin urhoz, aki derék mesterembert nevel majd belőled. Aki nem szereti megtanulni, az még mindig nagyon szépen bekötheti a könyvet. Ha nem akarsz urfi lenni, hát légy inas. Csak pofozzon a Rubin... Anyám kiáltott a másik szobából: Gyere csak, kérlek. Apám bement, megint beszéltek valamit németül.

Manó megesküdött és négyezer forintot kért atyjától, hogy új életpályáját adósság nélkül kezdhesse meg. Micsoda! kiáltott Atlasz úr elszörnyedve. Még adjak négyezer forintot? Hát azt hiszed, én bankócsináló gép vagyok? Csak ne légy kicsinyes, öreg, felelt Manó nyugodtan. Épen most esküdtem meg, hogy nem csinálok több adósságot; csak nem szeghetem meg eskümet mindjárt az első nap?

Ezt nem hiszem! kiáltott föl hévvel Hermance. Oly közel a halálhoz, mint ő volt, nem szoktunk hazudni. És Dózia csakugyan annak a nőnek gyermeke volt? kérdé Oroszlay, Hermancera szögezve szemeit. Soha sem jutott eszembe a fölött kételkedni... mondá hévvel s láthatólag elpirulva a grófné. És azt nem kérdezte tőle, hogy ki volt a gyermeknek atyja?

Harapjam el a nyelvemet, ha azt akartam mondani! kiáltott az öreg hölgy fölpezsdülve. Sándor igazi földesúr, ha van igazi földesúr a világon; de nem régi ezt nem lehet tagadni; csakhogy annál nagyobb dicsőség, ha a régiek hozzá járnak tanulni és bámulni. Helyes beszéd, monda Atlasz úr és teljes kiengesztelődése jeléül ismét fejére húzta a bársony sipkát.

Istenem! kiáltott föl elhalványodva Hermance és azt gyanítom, sőt bizonyos vagyok benne, hogy védenczem ennek az embernek a kezébe jutott. A fiatal gróf vonásain élénk csodálkozás, sőt megdöbbenés látszott. Nem értem, grófné, kérem, magyarázza meg szavait.

A leány tetőtől-talpig végigmért, azután elém állt, kidüllesztette előre álló melleit és nyersen, kihívó, szinte sértő hangon akkorát kiáltott, hogy szinte csattant: Mondd... hogy hívnak téged?

Nem costume, mondá az apát-kanonok elnéző mosolylyal, de egy kissé megbotránkozva, hanem a püspöki jelvények, süveg, pásztorbot, keztyűk, saruk, melyeket rangomnál fogva jogom van viselni. Száz esztendeig viselje! kiáltott Atlasz úr lelkesülten. János, rögtön szaladjon ezzel a csomaggal a szekrestyébe és mondja meg, hogy jól vigyázzanak !

Az Üllői-úton, s azért nem vittem Dóziát hozzá, mert az utcza oly messze volt, s én az ebédről itthon elkéstem volna. Tehát az a katonatisztné Obrenné nővére, mert nekem azt mondták, hogy az az Üllői-uton lakik. De hát mire való volt ez a komédia és titkolódzás? kiáltott föl izgatottan Esztheyné.

Legyen nyugodt, mindent meg fogok tenni, a mi az ön és a leány érdekében áll, kinek szemei már az első perczben emlékeztettek valakire, de nem tudtam rájönni a hasonlatosságra. Most tudom, kinek a gyermeke ő, s azt be is fogom bizonyítani. Tegye, tegye! kiáltott könyörgő hangon Somorjay, és kimerültségét egyszerre ismét lázas erély váltotta föl.

Ha a gyermekeinkben örömünk volna, de elveszne a pénzünk, vagy ha a pénzünk szaporodnék, de valamelyik gyermekünknek baja esnék, akkor már nem volna boldogság, mert az egyik szem kiesnék. Érted? Milyen szépen ki tudod magyarázni! kiáltott Rozália asszonyság. Milyen jól eltaláltad a lánczot! Egészen úgy van, a mint mondod. De hála Istennek, nálunk nem szakad el a láncz, minden szeme erősen tart.