United States or Kosovo ? Vote for the TOP Country of the Week !
A lelke most kinyitott ajtó s visszhangos zúgással árad be rajta a prestosoba lendülő szonáta első tétele: Nincs, nincs soha egészen betelő vágyad. Ha a csók, a siker édességét issza a szád, hol van kínzó gyönyöre az útnak, mely odáig vezetett? Vágyódás és elért vágy, együtt, egyszerre kellene, kívánság és beteljesülés, együtt, egyszerre lenne csak teljesség. De jaj, sohase juthatsz el eddig.
Át kellene vágni a mezőn, gondoltam és mentünk tovább az úton, az ismeretlen rém előtt, amerre ő akarta. Néha futottunk. Kövek gurultak szét a lábaink alatt. Majd megálltunk és szembenéztünk a kísértettel. Néha elmaradt s csak távoli, rohanó dübörgése hallatszott. Aztán megint utánunk jött és mi legyőzve, agyonhajszolva, tehetetlenül vánszorogtunk tovább, előre.
Rettegve gondolt arra, hogy ő maga idézte volna elő szeretett gyermeke csalódását és boldogtalanságát, ama másikért, kit neki tulajdonképen gyűlölnie kellene...
Biztosított róla, hogy a folytonos heves előnyomulásban levő csapatok eddig már a legközelebbi Rudnik nevű orosz községen is túl vannak, ez pedig messzebb esik ide harminczöt kilométernél, tehát mit akarok? Marasztalása nem fogott rajtam. Fejembe vettem, hogy okvetlen meg fogom találni ezredemet, tehát meg fogom találni, bármilyen messzire kellene is utána mennem.
Éppen az ablak alatt két öreg ur beszélgetett arról a hallatlan könnyelműségről, amelylyel manapság építenek s az egyik azt mondta, hogy meg kellene csapatni minden pallért, aki ilyen hitvány ember.
Attól tartottam, hogy Fröhlich néni még ébren van s nem firtattam tovább a dolgot. Számítottam rá, hogy ha majd magunkra leszünk, közlékenyebb lesz; úgy történt, ahogy gondoltam. Másnap, minden ápropos nélkül, egyszerre azzal állott elő: A nőegyesület báljára mégis csak el kellene mennünk. Ugyan miért, ha szabad kérdeznem? Táncolni akarok! felelte. Még ráérsz táncolni.
Jaj, uram Isten: mind cserepes lesz a föld, elszárad a vetés, csak már megállna ez a szél. Már megint minden kifagy, a mi kikelt? csak már bemelegednék ujra. Jaj, minden kiszárad, hernyó, sáska elhatalmasodik, de jó volna egy kis friss zivatar. Végünk van, mind megdül a gabona, beiszapul a rét! állandó idő kellene már. Egyik nap olyan, mint a másik; mind összeszorul a buza szeme.
Nahát. Csend. A kanári megunta a fütyörészést és behúzta a fejét tollaiba. És most nincsenek. Miért? Mert nem való az ön kezébe pénz. Igaza van, Piacella. Egy krajcár sem való az ön kezébe, Mester. Pedig kár önért. Hát mit kellene tenni? kérdezte a művész gyanakodva. Még nem tudom. Az egyszer bizonyos, hogy önnek dolgoznia kell. Labor omnia vincit. Persze nem a saját szakállára.
Nem. Akkor ide egy vonást csinálok. Igy! Ez rendben van. Tessék megfordulni. Most jön a legeslegnehezebb rész a mell. Regina szembefordult és mosolyogva várakozott. Sejtette, hogy hiányos találékonyságom bukfencet fog vetni a feladat nehézségei előtt. Baj, baj... dörmögtem elakadva. Hogy kellene ezt megcsinálni, Regina?
De életmódod természetlen... Járatlan utakon jársz és eltévelyedel. Hol van az megírva, hogy útjaim járatlanok? Szerintem az a helyes nyom, melyet hajlamaimnál fogva követek. Meg kellene nősülnöd! Állásodban az kötelességed volna. Félek boldogtalanná tenni egy fiatal teremtést, ki hozzád hasonlóan gondolkoznék. Mily hévvel véded álláspontodat, kiáltott föl rossz kedvvel Enyingi.