United States or Mayotte ? Vote for the TOP Country of the Week !


Térjetek észre. Itt a veszedelem, nem a holdban... Az urak kelletlenül néztek össze s az egyik fölállott és illendőség- és tisztességtudással szólott: De felség, hiszen most a külpolitikáról van szó. A többi rámondta: Persze, persze, nem lehet megbontani a rendet. A lakáj megint bejött és karonfogta a rendetlenkedő urat. De felség, hát modor ez? Pihenje ki magát, jöjjön, jöjjön...

Az utolsó percben, amikor már éppen inteni akart egy ácsorgó kocsisnak, meglátta Juditot. Nem volt egyedül. Az ura kísérte. Most mit csináljon!... Az asszony titkosan intett neki; oda idézte magához. Fellélekzett... Arra tartott és hozzájok csatlakozott. Parti megörült neki; rögtön karonfogta, lefoglalta; vitte magával s hívta, hogy vacsoráljon velök egy vendéglőben.

Egy lakáj, a ki az ilyen kényes helyzetekben feltalálja magát, karonfogta a királyt s gyöngéden kivezette a teremből. A király csak az ajtóban vette észre, hogy ő voltaképpen nem akar még elmenni, de akkor már későn volt, mert a lakáj ismerte a gyönge oldalát s a fülébe súgta: Jöjjön felség, jöjjön, várja a pipacs. A királynak kiderült az arcza, fénylett a szeme, amint körülnézett. Hol, hol?

Kihozom a botot s szétverek köztetek. Mars! Ki innen! A parasztok lassan huzódtak a kapu felé. Mikor már messze voltak, megállottak egy perczre, mint a kivert állatok és összeröffentek. Megbánja még... Nem lesz ez mindig igy. Többet ér neki egy lova, mint mi mind... Fenn a tornáczon pedig ujra lelkesedni kezdett Gyéres. Karonfogta a tanítót és huzta maga után. Jöjjön, jöjjön.

Kérem, csak egy keveset várjon itt; azonnal jövök. Mikor visszajött, nem volt már felsőkabátja. Karonfogta az öreget és vitte magával, ugy látszott, mintha a hóna alá vette volna, a kis ember majd eltünt mellette. Az uton megbeszélték a dolgot. Van egy márkám és ötven fillérem kezdte a jenerál . Megosztozunk rajta. Hányan vannak? Négyen.

Az énekes kissé lecsendesült, erőszakolt megnyugvás ült az arczára. Mellettem haladt. Később hozzánk csatlakozott Pohl s beszélni kezdett. Mig nyomorogtunk, egészségesek voltunk. Most már mindenünk van s Mari beteg. Mit mondott a doktor? Biztatott felelte vontatottan a szinész de ez igy ment mindig. Nem hiszek én neki. Pohl előre ment a nővéréhez s karonfogta.

Nem kellett sokáig várni rájuk, a másik hét szombatján már megjelentek. A kegyelmes ur kiment eléjük az előszobába és Szüts Tamást rajta kapta azon, hogy még utoljára elolvasta a beszédét, melyet hozzá akart intézni. Erre azonban nem volt idő. A kegyelmes ur karonfogta, boldogan megveregette a hátát egy öreg urnak, aki szintén a deputáczióhoz tartozott s vitte őket befelé.

A Nap Szava

hallgatagság

Mások Keresik