United States or Macao ? Vote for the TOP Country of the Week !


Zömök, kis kövér papocska volt, bozontos szemöldökkel, bika fejjel, kurta nyakkal. Egy idomtalan emberke, csak a szemei voltak szépek és lelkesen világolók. Feljött és itt mindjárt elhelyezkedett az akadémiai körökben, «a szérű mellett», a hogy az igazi bohémek mondják. De erre nem volt szüksége, mert ez az ember dolgozni jött két kézzel, tíz kézzel, száz kézzel.

A káplár belerekedt már a sok kiabálásba s a szentek közül az extrabakkancssark-orrúakat és a dobbőrhomlokúakat szidja. Miután a többi szakaszban sem megy máskép, van is aztán eredmény. Mikor kihalad a nép és öszszeáll, olyan rendes és fényes ott minden, hogy csoda. Hiába megy végig a sorokon a két ballábú őrmester, hiába a szubalternusok, azokban hiba nincs.

két óra múlva, mikor az este szürkesége már egybeolvadt a mocsaras rónáról felszálló nedves gőzökkel, a gyaloghintó elérte az isola sacrát, ahol a folyó két ágra szakad. A láthatár alján a kelő hold fényében megcsillant a tenger s fölötte az ostiai világítótorony máglyatüze. A kikötő a Tiberis félköralakú hajlásában feküdt, a folyó torkolatának szögében.

Merthogy a Vorschrift, az szentírás. Van-e még, könyörgöm, abból a tavalyi igazán príma jávorfából, amelyből szeptemberben azt a két métert vettem? Lám, mire gondol még ilyen helyen és helyzetben is egy szorgalmas esztergályosmester! Erre sem képes sorkatona, csak rezervista, akin csak a külső katona, a lényeg változatlanul civil és az is marad az idők és háborúk végeiglen...

Tudod-e Rozália, mondá Atlasz úr feleségének, miután hosszasan kifejtette előtte a két névnapi meglepetés előnyeit, tudod-e, hogy neked az ember semmi hasznodat sem veheti?

Hermance grófné és leánya alig várták Bertalan gróf visszatértét Zalánczról, hova az fiával együtt vadászni ment, s daczára, hogy a háziúr magukra hagyta vendégeit, azok egy hetet töltöttek ott, várva vissza a háziurat, ki azonban nem jött, s ők végre szétoszlottak és a két Eszthey Enyingi Lóránddal együtt visszaérkezett a fővárosba.

Mintegy két nap futhattam velök többnyire az erdők homályos útain tágítlanul üldöztetve; végre nem bírhaták fáradt tagjaim a gyermekek terhét, és sikoltozások minden rejtekemben elárult volna, e felett nem lelék a vadonokban semmit gyenge éltöket táplálni, ők velem az éhenhalásnak valának kitéve.

Nem két lusta erdőkerülőm megnyúlt pofája okozta ezt az örömet, akiknek hosszú tunyálkodását megérkezésemmel nyakonszegtem, hanem a »Zsandár« kutyám. Az a magánkívüli öröm, amit ez az állat mutatott! Vinnyogott, szűkölt, eszeveszettül forgott maga körül, csakhogy épen fel nem döntött nagy boldogságában, hogy itthon a gazda és ő ismét hozzátartozónak érezheti magát.

Miután a gályát teljesen kifosztották, az aedilist, barátjával és négy fekete rabszolgájával tíz kalóz fogta közre és átkísérte a liburnára. A csáklyákat kihúzták a gálya oldalából, a kormánylapát recsegve fordult kifelé s a két hajó ellenkező irányban kezdett távolodni egymástól. Az Isis nyugatnak fordította orrát, amelyen az aranyos farkasfej ragyogott a lemenő nap bíborában.

A sötétségben mit sem láthattam a hatásból, amit kiáltásom okozhatott, csak a két ember ijedt felszisszenéséből következtethettem, hogy a közvetlen közelükbe lecsapó villám sem béníthatta volna meg jobban érzékeiket, mint az a ridegen parancsoló hang, mely a sötétségből fülükbe vágódott. Pojte sem... folytattam féloroszra, féltótra fordítva a beszédet ne bojite sa, nem bántalak.