United States or Curaçao ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egyik növendék társnőd serkentett az intézetből való távozásra? kérdé Hermance, hogy megkönnyítse vallomását. Igen! És hova szándékoztál menni? Hozzá, ki árva s nemsokára megkapja vagyonát és akkor együtt szándékoztunk élni, miután sem neki, sem nekem senkink sincs, kihez tartoznánk. Nem hálátlanság ez, a mit most mondasz? kérdé neheztelve a grófné.
Nem akartam irodámba fárasztani; mint kegyuram iránt tartozom annyi tekintettel, hogy én keressem föl. A szentszéktől meghagyást kaptam, hogy adjam át önnek ez idézést és e keresetlevelet Mit akarnak velem? kérdé Sándor tompán, s gépileg kezébe vette az átnyujtott iratokat. Neje, Boglár Klára megindította ön ellen a válópert A válópert! kiáltott Sándor lángba borúlt arczczal.
A grófné rendesen vidám, mosolygó arcza nagyon komoly volt, viruló bőrét halványság borítá, szemei alatt fekete karikák huzódtak, nagy nyugtalanságának jelei, s ajka szorosan lezárva, alig birta az őt fogadó nő üdvözlését viszonozni. Egész megjelenésén bú, gond és fájdalom volt kifejezve. Mi baja, grófné? kérdé megdöbbenve Obrenné, midőn vendége helyet foglal s ő állva maradt előtte.
Talán zavartuk a hölgyeket? kérdé Enyingi, fölemelve a padlón heverő kendőt. Meglehet, hogy itt voltak és kiosontak, hallva az idegen hangokat, viszonzá mosolyogva az ügyvéd, kinek rendesen komor, savanyu arczához sehogysem illett a nevetés. Sajnálom, hogy elűztük őket ebből a nyájas szobából, mely valóságosan napsugárban fürdik.
Többé egyetlen szót sem váltottak együtt, s nemsokára a zárda kapuja előtt állt meg a fogat, hol Veronika a fejedelemasszonyról kérdezősködött, s megmondván nevét, rögtön be is bocsátották ahhoz. Mit kíván, gyermekem? kérdé az tőle, jóindulattal tekintvén a viruló szép leányra. Néhány nap előtt egy fiatal hölgy jött ide, kezdé Veronika. Somorjay Teodózia a neve. Vele kivánok beszélni.
Valami előkelő emberről beszél? kérdé kissé meglepődve Oroszlay, kinek, maga sem tudta miért, Eszthey Bertalan jutott eszébe. Lehet, hogy annak az ügynek kiinduló pontját valamely főúri palotában fogom megtalálni.
Veronika szeme örömben villant föl e hirre, míg a fejedelemnő arczán az ellenkező hatás látszott; de a leányka nem vette azt észre, mert repült az őt vezető zárdaszűz után, alig várva, hogy Dóziát lássa, ki oly szintelenül és betegen jött elébe, hogy megdöbbent látásán. Miért keresett föl, grófnő? kérdé gyönge, fájdalmas hangon.
Mit, hát olyan gyenge vagyok én, hogy egy kis láz is lever lábamról? Mióta fekszem itt? kérdé felpattanva. Két hete, kedveltem! Eret is kellett vágni karodon, mint a kötés mutatja. És az izzítás? Rendben van minden!
Kiről? kérdé Sándor, fölriadva álmodozásából. Kiről? kiáltott Atlasz úr megbotránkozva. Kiről másról, mint a szép Volkán Ádámnéról, a ki ma vendégünk volt és megvette a sarlósi uradalmat? Szép asszony, nagyon szép asszony! Azt csak nem tagadhatod, hogy gyönyörű asszony. Csinos kis bajusza van, felelt Sándor szórakozottan. Bajusz! visszhangzá Atlasz úr bosszúsan.
De nem haragszol, ha megmondom? kérdé Atlasz úr aggódva. Én nem akarok rosszat mondani Kláráról, száz esztendőt éljen. Nem is volt vele, nem is láttam, hogy találkoztak; de mikor a mezőn jártam, arra láttam lovagolni azt a fiatal urat, a ki tegnap itt volt és eltünt; de ne gondold, hogy rosszat akarok mondani Kláráról. Jól van, felelt Sándor kurtán, rekedten, s kifordult a szobából.
A Nap Szava