United States or Serbia ? Vote for the TOP Country of the Week !
De nem akarva az ügyvéd házába menni, elhatározta, hogy férjét küldi oda, s haza hajtatott, de midőn fogata a palota kapuja előtt megállt, egy bérkocsit látott oda hajtani, melyből Enyingi gróf ugrott ki, s őt meglátva, hozzá sietett. Szabad fölkisérnem, grófné? kérdé. Hogyne! Sőt nagyon örülök jövetelének. Hallotta, hogy Holcsi ügyvédet elfogták?
De arcza ismét elborult az ifjú beszédének folytatására, ki, mint mondá, búcsuzni jött, mert végre elutazik hosszabb időre. Tehát nem hagyott föl angolországi útjával? kérdé Hermance grófnő közönyt tettetve. Régi tervem az, mint tudja grófné, már Csetnekről visszaérkezve említettem, azonban közbejött akadályok miatt az mostanig huzódott.
De hát mit szándékozik grófné Dóziával tenni, hogy alakítaná jövőjét, ha az hajlandó volna kivánatának eleget tenni? kérdé feszülten. Gondoskodnám róla, mint a hogy gondoskodtam eddig, mert szent kötelességemnek tartom el nem hagyni őt, még arra az esetre sem, ha ő szakítani akar velem. Valami vérbeli rokonság köti őt grófnéhoz? kérdé bátortalanul az ifjú.
Hermance jó szíve a legnagyobb mértékben meg volt indulva, s férjére pillantva, kérdé: Miért vagy oly boldogtalan, Dózia, hisz vannak, kik pártodat fogják. Mi nem fogunk kitenni az elhagyatottságnak, és és úgy tudom, Oroszlay gróf szerelmes beléd, folytatta bizonytalanul. Azt mondta nekem! De én többé nem találkozhatom vele...
És csodálatosképpen a grófné el is ment hozzá, de hogy mit beszéltek együtt, azt én sohasem tudtam meg, csak annyit láttam, hogy a beteg hervadt arczán reménysugár csillogott s utolsó napjaiban széppé tette. Mi volt a gyermek neve? kérdé Kardos. Dózia.
Ezentúl mindig tanácsot kérek tőled, ha valamit akarok tenni. Ilyen okos ember nem szorul az én tanácsomra felelt az öreg asszonyság. Hát csakugyan okos embernek tartasz engemet? kérdé Atlasz úr büszke szerénységgel. Micsoda kérdés ez! Nem épen úgy tudod te, és nem épen úgy tudja az egész világ? Ha nem volnál okos ember, meg tudtál volna ennyire gazdagodni semmiből?
Néhányszor a tornyosi tó partján jöttünk össze, sétáltunk együtt és kicseréltük érzelmünket. Azonnal fölajánlottad neki kezedet? kérdé majdnem iróniával Enyingi és ő természetesen elfogadta. Házasságról nem beszéltünk, viszonzá lesütött fővel a kérdett, s tünődésében nem vette észre barátja futó, gunyos mosolyát. Mi történt azután, miért mentél mindezt bejelenteni Esztheynének?
Ki akar neki szolgáltatni? kérdé rémülten a leány. Mit tehetek? Klára! kiáltott föl zokogva Dózia s hozzáfutott és kebelére vetette magát.
Az nem is valószínű, hogy ha ő oly szegény volt, annyira tehetős rokona lett volna, ki húszezer koronát igérjen a gyermek föltalálójának... Most, tizenöt év után! Annak tehetős embernek kell lenni, mondá Eszthey gondolkodva. Az ügyvéd habozva kérdé: És hajlandó volna gróf úr ugyanoly összeggel jutalmazni azt, ki a keresett gyermeket föltalálja?
Hitvány szolgálatodat megjutalmazom, de míg urad vagyok, magad tetteimbe ne keverd, mert egy égő ház szarufájára akasztatlak. Mi hát a váltságdíj ezen öregért? kérdé daczosan a haramia, én megfizetem, csak hatalmamba add őt. Az Istenért, ne tedd azt, rokonink sokkal többet fizetnek. Esedezék Ilka, míg Szirmay némán állott és megvetőn tekinte a haramiára.
A Nap Szava
Mások Keresik