United States or Andorra ? Vote for the TOP Country of the Week !
De másról akarok veled beszélni kezdé Enyingi Holcsi ügyvédről, kit okvetetlen súlyos büntetésre itélnek, s tegnap letartóztatták két nővérét is: Obrennét és Somorjaynét, ki, mint Kardostól tudjuk, Dózia anyja. Jakab gróf láthatólag megdöbbent e hírre, s elhalványodva kérdé: Ők is vádolva vannak?
Leszaggatta a repkényindákat, betette az ablakot, azután tekintete végig siklott a különböző nagyságú fényfogó- és gyujtótükrökön. Mivel töltöd a délutánt, kedveltem? kérdé tőle ebéd után nyájasan a tudós.
Kérdezze meg tőle magától, vagy kérdezze meg ettől a fiatal leánytól, ha nekem nem akarja elhinni. Esztheyné a feltűnő csinos leánykához fordult. Mit tud maga, gyermekem, ezekről a dolgokról? kérdé tőle. Nem sokat, viszonzá az zavarral.
Alig birta könyeit visszatartani s remegő hangon mondá: Ha így van, akkor nincs többé én rám szüksége Dóziának, ki pártfogót lelt önben, még pedig erősebbet, hatalmasabbat, mint én vagyok, ki nem léphettem föl nyiltan, mert gátoltak abban a körülmények. Most Oroszlayn volt a csudálkozás sora. Csak nem akarja grófné elvonni kezeit Dóziától? kérdé meglepetve.
Mialatt tányért váltottak s az ételt körülhordták, Barnabás gróf kérdé: Nem akarsz ma velem szinházba jönni? a darab, melyet adnak, új és nagyon hallom dicsérni. Már későn lesz, csak a végére jönnénk, mert még át kellene öltöznöm. Sajnálom, hogy éppen ma így elkéstünk az ebéddel, nos, de most, miután ismét magunk vagyunk, folytasd az eltévedés történetét.
Atlasz úr először összeszidta feleségét, mint mindig, mikor valahol kellemetlenség érte s ki kellett valakin töltenie rossz kedvét; azután, mikor az öreg asszonyság sírva fakadt, elrestelte magát, bocsánatot kért tőle, megveregette vállát és megvallotta, hogy ez a festő tette ilyen haragossá. Talán nem tud elég jól festeni? kérdé az öreg asszonyság.
Gondolt azóta reám, úgy mint én kegyedre a napnak minden órájában? kérdé halkan. Számtalanszor! És örült viszontlátásomnak? Teljes szivemből. Köszönöm, rebegte nagy fölindulással az ifjú s a gyors, váratlan, édes vallomásra szédülni érzé fejét.
S kit hoztak ezen vékony lábak Bécstől idáig? Kérdé tovább a vándor gyenge lábait megvetőleg vizsgálva. Piócza Kristófot, ki chirurgus és borbély szándékozik lenni Nagybányán. Az elsőt még szükségessé teheti Pintye Gregor golyója. Nem találkoztál-e vele? Nem, uram.
Semmi, rosszul aludtam, kellemetlen álmaim voltak. Pedig én is kellemetlent akarok mondani, folytatta mosolyogva Eszthey. Jobban meg kellene válogatnod a házban lakó személyzetet! Éjjel ki és bejárnak a palotából. Tegnap éjfélkor távozott innét valaki, midőn hazajöttem. Éjfélkor? kérdé visszafojtott lélekzettel Hermance, s keze, mely a teás csészét tartá, reszketett.
Mit beszéltek? sűlt esztelenség. Az égből potyogtak volna le, vagy a földből bujtak volna ki, még utolsó hírünk szerint Nagybányáról, Erdély széleit sem hagyták el, s így lehetetlen volt ide érniök; csak vizsgáljátok meg jobban a dolgot, bizonyosan más oka lesz. De mi lehetne más? kérdé a föleszmélő várnagy. Talán egy puskaporos szekér, melyet Nagybányára vittek, lobbant föl.