United States or Bosnia and Herzegovina ? Vote for the TOP Country of the Week !
Elhatározására azonban nem volt szükség, Lándsa Jenőt többé sehol sem látta. Manó kétségbeesve járt-kelt a termekben, kedves Lándsa barátját keresve, de senki sem tudott róla fölvilágosítást adni. Egyszerre csak eltünt s azóta nem kerűlt vissza. Manó még Sándort is megszólította, ravasz hunyorgatással kérdezve, talán ő tud valamint Lándsa Jenő holléte felől?
JÁNOS: Katicám ... édes ... tudom, hogy nyomorult vagyok ... de még férfi vagyok! JÁNOS: Minek?... Hiszen olyan jól esik a tüzes, forró fejemnek ez a friss tavaszi levegő. János, Katica, Ida, Riza, később Jenő Mindketten ünneplőbe vannak öltözve. JÁNOS: Jobban rá kellett volna vágnia! IDA: Mért? JÁNOS: Kővel dobálta meg a lovat ... IDA: A rossz gyerek ... Mi már kibékültünk.
Azt meg nem éri, hogy én Katinkának, Katókának, vagy pláne Katicának hivjam. JÁNOS: Bizonyosan valami huncutságon rajtavesztett ... János, Ida, Riza, Jenő JÁNOS: Ne bőgj! RIZA: Ugy kell neki! Minek ugrált a ló előtt! IDA: A Katica ...? JÁNOS: Bíró Kata merte volna? RIZA: Jól tette ... Jenő kezében kő is volt ... JENŐ: Nem igaz! JÁNOS: Csend legyen! IDA: Hallottad, hogy a lova előtt ugrált.
Így ha Lándsa Jenő testileg nem is volt jelen, a neve legalább szünetlenűl hangzott és nem mehetett ki a vendégek emlékezetéből, kiknek bőséges alkalmok volt a fejtörésre, mily titkot rejthet magában megjelenése és hirtelen eltünése. Az ebéd meglehetős nyomott hangulatban folyt le. Mindenki érezte, hogy történni kellett volna valaminek, és boszankodott és törte a fejét, miért nem történt?
Hogy mer itt parancsolni? visszhangozá Atlasz úr, bátorságot nyerve Manó példájából. Én nem akarok itt parancsolni, felelt nyugodtan Boglár Kálmán, de ahhoz jogom van, hogy egy tisztességes házból eltávolítsak oly embert, ki nem való tisztességes társaságba. Hogy mered azt mondani, hogy Lándsa Jenő nem tisztességes ember? kiáltott Manó, mindegyre kihívóbb tartással.
Ha olyan pompás ficzkó, még bele szeret a Lilla nagysága és feleségül megy hozzá, jegyzé meg Atlasz úr aggódva. Attól ne tarts! Ez a tűzről pattant menyecske, Isten tudja miért, halálosan bele van bolondulva Sándorba. Tudom a nagybátyjától. Hiszen a szegény Góg Ferencz is nem annyira hozzánk való tiszteletből, hanem húga kedvéért tette tűvé egész Európát ez után a Lándsa Jenő után.
De az ízlés ellen nem lehet vitatkozni. Elég az hozzá, hogy a dolog így áll. Sándornak el kell válnia feleségétől, ez az első lépés, s erre biztos eszköz lesz Lándsa Jenő barátom. Ha valaha szeretője volt Klárának, a mit erősen hiszek, ismerem az asszonyokat, úgy a találkozás új lángra lobbantja szerelmöket, megszöknek vagy Sándor rajta kapja őket, s akkor nincs más hátra, mint a válópör.
A betűk összefolytak szeme előtt; csak nehezen akadozva tudta elolvasni a néhány sort, a legaljasabb csalás sorait. Lándsa Jenő neve volt a levél alá írva s a forró, a boldog, a kielégített szerelem hangján írt hozzá, mintha már többször találkoztak volna a faluban s mintha atyja is szövetségese volna szerelmöknek; új találkozásra hívja ma estére s férjéről gúnynyal és szánakozással beszél.