United States or China ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ez nekem jól esett... Lám, lám... gondoskodik rólam... Ott maradtam egy-egy perczre az asztalnál... Beszélgettünk... A másik leány kaczagott; azt hiszem azon mulatott, hogy hogyan tánczolnak a kezemben a sörös poharak, a mig járok; ő leszidta, hogy viselje becsületesen magát; ezt mondta a rendőr is, aztán jöttek máskor is és hamar rendbehoztunk mindent.

hogy ne? Hát a bakatort? De biz azt is. Fogja hát ezt a bilétet, menjen be vele a komédiába. Üljön le arra a zártszékre, a melyiket kimutatnak, s ott maradjon a darab végeig. Mikor aztán kijön, két pint bor ára üti a markát. A hagymakedvelő állt a kellemes alkura s eleve bevette magát Feri zártszékébe. Hát azután jöttek a dámák s jobbrul-balrul elfoglalták mellette helyeiket.

János azelőtt grófi házaknál szolgált s Atlasz úr különösen az ő kritikájától rettegett. Hát miért nem jelentette be nekem, hogy vendégek jöttek? mondá hirtelen visszafordulva és fölsietve a lépcsőn. Titkolatlan rossz kedvvel lépett be a terembe, s föltette magában, hogy rövid úton elbánik az ismeretlenekkel és nem hagyja úgy maga fölé kerekedni, mint Boglárékat.

Gyorsan otthagyta, s az ügyefogyott kis boltos tátott szájjal, sápadtan, aztán meg a kopott hajáig kipirulva bámult utána. Még kiabálni is megpróbált, hogy: hallja, hallja! de csak ártikulálatlan hangok jöttek ki a torkán. Ugy fojtogatta a düh, hogy lekapta a fejéről a kalapot s föltépte az inge gallérját. Attól félt, hogy mindjárt megfullad.

Nem engedem! Én mondom, hogy azok a disznók jöttek vissza... ez nem elég? Nem elég. Hör zu sziszegte arcomba a leány megverhetsz, ha nem mondtam igazat. Nem bánom, összetörheted minden csontomat, ha hazudtam... Mondd... hallgass ide... miért hazudtam volna?

De ha Sándor nem jött meg, jöttek helyette mások, kiket Atlasz úr nagy gyönyörűséggel s kitörő örömmel fogadott. A szép gömbölyű, fekete szemű özvegy, Volkán Ádámné és Góg Ferencz, a mindenes nagybácsi.

Mikor tizenkettőt kongatott az óra az igazgatóság nagy zárdaszerü szürke házán, egy csomó fáklyás árnyék indult meg a mázsaépület felől s mintha a lábuk se érné a földet, a lépések minden lármája nélkül jöttek felénk.

A pinczérleány törülgetés közben rájuk bámult s intett a pénztáros asszonynak, hogy: nini, mit csinálnak ezek! A férfi csendesen sírva s hiába erőlködve azon, hogy felszárítsa a könyeit, végtelen szomorú arczczal kezdte elmondani, hogy miért jöttek. Ma operálják Marit. Itt fekszik a Schmidt tanár klinikáján. Nagy beteg, szegény... Az asszony rámondta: Szegény, szegény... Mi baja?

Megbosszulták magukat s éjjeli zenét adtak Lolának; az itt nagy divat. Két óra tájban jöttek a muzsikájukkal s még Fröhlich nénit is felköltötték. A zene azzal biztatott bennünket, hogy a fiatal urak Lola képével alszanak el, de eszük ágában se volt elaludni. Csak hajnal felé szabadultunk meg tőlük. Képzelheti, apuskám, mennyire össze volt törve a mai próbán szegény Friquet Rózsi.

Nekünk, kedveseim, igazság szerint semmi közünk mindezekhez, de el kell mondani mégis, mert mindez a dologhoz tartozandó. Csúnya nagy épület volt mindez, alul favágók laktak, csupa favágók, nagy szálas emberek, akik este, vállaikon a fényes baltákkal, rendesen vidáman jöttek haza s megverték asszonyaikat. Ez megszokott dolog gyanánt adódott elő és ki sem ügyelt reá komolyan.