United States or Sweden ? Vote for the TOP Country of the Week !
Jön az utolsó pont, utalás a mai ezredparancs idevágó rendelkezésére, amely szerint a parádéhoz tizenegyedik század vonul ki. A parancs utal a szolgálati szabályzatra, amelynek fölsorolt szakaszai pontosan előírják az itt követendő eljárást...
Te pedig vesd le a kalapodat, Dózia s várj itt reám, míg visszajövök, mondá gyorsan a grófné s kisietett, a két egymásnak ismeretlen hölgyet egyedül hagyva, kik egyforma érdekkel és kiváncsisággal tekintettek egymásra s mialatt Dózia letette kalapját, a komorna kérdé: Honnét jön, kisasszony? s vizsgálódva függeszté rá szemét, kinek bájos arcza, nyulánk termete és előkelő külseje meglepte.
Nagyfokú nyugtalanság látszott rajta, s gyors léptekkel járt föl és alá a szobában. Ez rossz hír, Lujza, nagyon rossz hír, mormogta fogai között. Ki mondhatta meg neki, hisz senki sem tudta rokonságukat, s különösen Somorjaynéval, ki soha sem jön hozzám, vagy intézetedbe. Csodálatos és megfoghatatlan! És te azt hiszed, hogy ennek következtében mond ő le Dózia kereséséről?
Miért nem hívja már azt a Jánost, az inasomat? Szaladjon fel a kastélyomba és kiáltson a Jánosra, hogy a nagyságos úr hivatja. Hallja! Hallom, hallom, ha nem is kiabál úgy, felelt vissza félvállról Cserepes András. Ott jön már a János, la!
11-ig a hivatalszolgát kerestem, de nem találtam. 11¼-ig magam szaladtam át a trafikba, a kalapomat a szegen hagytam, hogy ha jön az igazgató, láthassa, hogy itt vagyok. 11¾-ig az „Ungarische Nachrichten“-t végig olvastam. Impertinens nép ez az angol. 12-ig a másodtitkárral vitatkoztam, a ki a francziákat még impertinensebbeknek tartja.
Hej, hun lehetett az ura! Nem akasztófáravalózna már, csak jönne haza, de mikor nem jön. Utóbb, a harmadik nap reggelén, sírva megy az apjához, aki bürgékkel bajoskodó juhászos ember, elmondja neki a dolgot és könyörög, hogy menne be a városba és keresse meg az urát. Hümmög az öreg, mérges is Jánosra nagyon, mert akármit beszéljünk, mégsem szabad ilyen tetteket követni el.
Regina fölemelkedett kuporgásából, fölvette a számára átalakított orosz köpenyeget, azután ismét visszaült előbbi helyére a nyírfa alá. Rögtön itt a zápor mondotta fejével a beborult égre intve jó lesz, ha te is magadra szeded a köpenyegedet. Úgy látom, erős zivatar jön. Csak már itt lenne! Negyedóra múlva itt lesz. Hurrá, csak ide! Nagyon szívesen látom. Én is.
Úgy volt hogy csak reggelre jön meg, de az urak a rossz idő miatt nem maradtak kint, hanem elvasutaztak és a fuvarost haza eresztették. Kancsal nem sietett; kímélte a csikót; lépésben hajtott inkább, mint ügetésben. Tizenegy óratájt jutott az utcájába, amikor már tele volt hintve az égbolt csillaggal.
Mikor ki van olvasva, a vevő büszkén tolja az eladó elé, az pedig büszkén illeszti be a tárca rekeszeibe, mint illik, külön az ötöst, külön a tizest. Azonban nem mind ilyen az eladás, hanem vannak szomorú eladások is. Jön a kopott ember, akinek subája sincs, vagy ha van valamely ócska, abban az asszony ül kint a kocsin. Hanem azért igen vastag kabát van az emberen.
Itt hever, mint egy lusta állat és hozzám jön panaszra a kocsis, hogy ő szégyenli ilyen ficzkóval egy uton járni... Az öreg ember szó nélkül várt, hogy talán mond valamit a fia és a mikor látta, hogy hiába várakozik, elfordult és indult kifelé... A leány azonban utána kiáltott. Papa! Még valamit akarok mondani.
A Nap Szava
Mások Keresik