United States or Papua New Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Míg a vitéz kapitány így beszélt, egyszerre csak egy dragonyos szolgájának társaságában lelte magát, mert Tunyoghy siető serege már jól elhaladt.
A főhadnagy sápadt volt, egyébként azonban tökéletesen nyugodt, sőt majdnem jókedvű, mint mindig, ha valami kellemetlenség érte. Különös természet, de jó természet. Fáj, főhadnagy úr? Dehogy! Nagyon jól esik... Dugjon most a szájamba egy égő cigarettát, aztán itt hagyhat. Ha véletlenül útjába kerülnek azok a derék »pislicárok«, mondja meg nekik, hogy szívesen látom őket.
Mutatta szőrös, durva kezeit s ujra mondta: az öklömmel. A fiu elgondolkozott, hosszasan bámult bele a pohárba s mikor fölemelte a fejét, azt kérdezte: Hát azután? A másik fölvonta a vállát s ivott: Az mindegy. A mi azután jön, az nekem semmi, hanem a zsandárt leütöttem volna. Nem jól tetted volna, nem jól erősítette a fiatal ember s a többihez fordult, mintha igazságot kérne.
Ha azok a mutatkozó kontúrok csakugyan valamely nagyobb épület rajzai és nem a képzelődésem játékáról van szó, miért nem került az az épület is ugyanarra a szomorú sorsra, mint a falu? Tudom én jól, hogy a gyújtogatással megbízott orosz lovasokkal tíz-húsz rubel fejében ki lehet egyezkedni, egy-két épület ilyenformán a faluban is épen maradt volna. Ott azonban az összes épületek elhamvadtak.
Jól van, bátyám, hát menjünk ki a városligetbe; az egész világ odajár most; minthogy azonban gyalog járni nem mulatság; bérkocsisnak öt forintot adni egy órai kocsizásért megint nem inséges embernek való, hát kapjunk fel erre az omnibuszra: a ki most épen azon törekszik, hogyan inditsa el a lovait ezzel a tizenkét emberrel? De hát mi hova ülünk oda öcsém? Nagyon intabulálva van ez már krinolinnal.
Menjünk azonnal bárhova... Én készen vagyok. Tehát siessünk. Te gyorsan reggelizzél, én azalatt bepakkolok egy bőröndöt a legszükségesebb holmikkal... Nemde, gyámatyám, megegyezik tervünkbe? Ha Dózia kivánja, megteszem! Azonban gondolja meg jól gyermekem, a mit cselekszik, nehogy később nem tudjuk, hogy alakulnak a dolgok: engem szemrehányás érjen.
Elbujnak s aztán kikukucskálnak. „Fogadjunk, hogy nem találsz meg, Dávidkám!" Mintha a közönség törődnék velök! „Fogadjunk, hogy nem kereslek, Eszterkám!" Vagy magával kacérkodnak ilyen kitartóan? Meglehet, hogy előlem bujtak el. Amióta feljöttem, nem igen látni őket. Kopogtattak s Ilonka hátra fordult. A páholynyitogatónő dugta be a fejét. A Kati? Igen, nagysád. Jól van, mindjárt megyek.
Különben nem vagyok olyan gazdag, hogy sokáig el tudjak tartani egy Eldorádóból érkezett hölgyet, akinek a papája csokoládé-király. Ma parasztleánynak öltözik, de holnap Ausztráliába küld kalaptollért, amilyen nincsen másnak. Hát az ő milliói? Azokat egyelőre ne vonjuk ki az üzletből: nagyon jól jövedelmeznek.
Én nem tartom annak. Higyjen szavaimnak. Azonban bárhol létezik is jelenleg a két barátnő, arról biztosítom, hogy Dózia szabad akaratából távozott és okvetetlen jól érzi magát ott, a hol van, mert különben tudósította volna a grófnét vagy engem. Ebben van valami valószinüség, de most én akarok önnek valamit mondani. Obrenné feszült várakozással tekintett rá.
Azután eszébe jutott, hát ha mégis jól látott, hát ha csakugyan megint eljött e leány, hogy befejezze vészes munkáját s elrabolja tőle fiát? Megtapogatta zsebében a levelet, de ez sem nyugtatta meg egészen. Sokkal könnyebb lenne elbánni Sándorral, ha a leány nem volna itt; de ha ismét bűvös körébe jut, ki tudja, fog-e hallgatni a legvilágosabb bizonyítékokra?
A Nap Szava
Mások Keresik