United States or Belarus ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nemcsak jól táncoltak: bírták a táncot, csakúgy, mint az italt s jöttek légyen bárhonnan, tudták élvezni az életet, azon mód, ahogy csak itt tudják élvezni, a tejjel és mézzel folyó Kánaánnak ezen az áldott pontján, ahol a természet nyájassága és bőkezűsége az embert is pazarrá és gondtalanná teszi. Abban az esztendőben, amikor történetem kezdődik, József napja péntekre esett.
Addig pedig ne irigyelje a szegény emberek mulatságát; látja, hogy a fia milyen jól érzi magát közöttük. Hiszen épen ez volt a baj! Ez volt, a mi elbénította Atlasz úr haragját és megkötötte nyelvét. A fia jól érezte magát közöttük! A fiának tetszettek ez emberek, mulatságát találta velök.
Engem is hívott az ünnepélyre, s valószinüleg el is megyek. Azt jól teszi. Ilyenkor nagyon szép a falu, és bizonnyal ismét nagy társaság lesz ott összegyülve. Ön nem kapott meghívást? Nem emlékezem, viszonzá zavarral a kérdett, de lehetséges, hogy az iróasztalon hever. Nem szokta fölbontani leveleit? Nem mindig!
És azért, hogy azt tartották róla, miként ő az életet keresztül álmodja, semmi esetre sem volt közönyös a külső behatások iránt, s figyelemmel kisérte az élet napfényét és árnyait, de távol tartotta magát mindattól, mi költői nyugalmából fölrázhatta vagy méltatlan módon érinthette volna. Szerelmes még nem volt, de jól észrevette a nők kaczérkodását. Látta, tapasztalta, hogy azok futnak utána.
Én is gondoltam rá mondta de nem jól tettem. Ők az erősebbek. Most már látom, hiába minden. Hát ha leütöm a zsandárt, mi lesz? Engem is leütnek. Hát a kis fiam, abból mi lesz? Abból embert kell csinálni, nem olyant, mint a milyen szegény ördög az apja, hanem urat. Mégis leütöttem volna! állitotta konokul a másik. Le, mert nem vesztettél semmit.
Attól sem tarthatott, hogy talán szemfényvesztők és oly gazdagsággal dicsekszenek, mely nem létezik. Jól emlékezett Volkán Ádám nevére, híres pénzkölcsönző volt a fővárosban, kinek vagyonáról mesés hírek szállongtak a pénzes emberek körében.
Másnap visszatértek hozzá, hogy nem ér ez semmit, válaszsza el őket megint. Jól van, monda Reverend Clock: és kivitte őket az udvarra. Ott megfogott egy tyukot. Annak a két lábát kezébe adta a férjnek, a nyakát az asszonynak, maga pedig fogott egy éles bárdot, s derékon ketté vágta vele a tyukot. No, már most „a halál választott el benneteket“, mehettek a.... majdnem megmondta hová! Tud németül.
El kell ismernünk, hogy e gondolat pokoli volt, de eredeti. Másnap az estélyen pontosan megjelentek Knödlfresser és collegái; kegyetlenül felfodoritott hajjal és beillatszerezett zsebkendőkkel. Éjfélig az egész társaság igen jól mulatott velük. A retek-utczai gentlemanek ugy viselték magukat, comme il faut.
Értelmem hiába döntötte el, hogy gyanakvásomnak nincs semmi alapja, egy titokzatos belső ösztön folytonosan arra ingerelt, hogy jól figyeljek minden legkisebb jelre, mert lesz köztük olyan is, mely el fogja árulni az igazságot. De miféle igazságot? Hiába, nem volt nyugtom. Még alig pitymallott kora hajnali félhárom óra tájban és már véglegesen ébren voltam.
Odahozták a házhoz és azt mondták, hogy tartsa el. Látod ez is lehet! Egy szóval se mondtam, hogy nem lehet. Látod, látod... hogy ez is lehet! magyarázta diadalmasan a leány, mintha valami hamiskodáson, vagy tagadáson kapott volna rajta, pedig a gyerek mamája is csak Fratz volt... és nagyon megverték. Ugy-e jól tették, hogy megverték? Bánom is én!
A Nap Szava
Mások Keresik