United States or Uzbekistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Regina hamarosan elém került és jó darabon mindig előttem ment. Később valamivel hátrább maradt és minden öt percben más-más megjegyzést tett. Konok hallgatásba merülvén, egyikre sem adtam választ. Némán, egykedvű, megkeményedett arccal bandukoltam előre, mint valamely rosszkedvű, láncos medve.
Önt és két testvérét, Holcsit és egy Somorjayné nevezetű hölgyet, a ki szintén testvérük, s kihez amaz este utasított engem, hogy mint jó ismerőséhez vigyem Dóziát, ki hajlandó lesz az ön ajánlatára őt befogadni. Obrenné látta, hogy Hermance grófné jól van értesülve, hogy hasztalan lenne tagadása, de oly váratlanul érték annak szavai, hogy pár pillanatig nem tudott felelni.
Sőt, kérem mondta s a szaván hallottam, hogy mosolyog én érvényesítem is az elveimet az üzletben, csak hogy hát, kérem, módjával. Mert ugy áll a dolog, hogy tönkrementem s az apósom adta a pénzt, a mivel itt társ lettem. Ujra adta s azt mondta, hogy jó lesz mellém valami üzleti szellemet keresni, mert hogy én nem vagyok arra való ember, hogy megállják a magam lábán.
A ki a szegény emberek jószágát, mikor a gazda szorultságban van, maga kész megitatni, az nem lehet ellensége a népnek! Mától fogva az ur hive vagyok! S nem lett O....-nak buzgóbb kortesvezére azontul, mint az X-i helységbiró. Visszaemlékezések a jó Wenkheim Bélára. Mikor ő Felségét megkoronázták, erre az ünnepélyre nagy amnestia lett adva sok boldogtalannak.
Szeretem, ha gondolkozó elmékkel találkozom, azért rohanom meg ugy. Én ugyan tisztában vagyok a magam dolgával, hanem azért mégis szeretek elbeszélgetni egy-egy okos fővel. Ezek a falusiak itt jó emberek, hanem hát mégse tudhatnak mindent. Meg sem értik, ha mond nekik valamit az ember.
Mondtam már, hogy melegem van, nem érted? Eddig még nem mondtad. Háromszor is mondtam! Jó, jó... Nem mondtam háromszor is? Nemcsak azt mondtam háromszor, hogy most már egy cseppet sem fázik a lábam, de azt is mondtam, hogy melegem van... bizonyosan a pálinkától... Nem is kellet volna talán inni abból a pálinkából... Ezt már vagy hatszor elmondtam, de megint mondom, sok volt... szédül a fejem...
Ott ni! kiáltott lelkesülten neje most oda dobja a gyeplőt a kocsisnak és a kastély felé siet. Milyen egyenesen tartja magát! Oh Istenem! mily öröm! talán hozzánk jő? Előbb más ruhát vesz és lemossa magáról az uti port, oktatá nejét Atlasz úr, jóakaró fensőséggel. De lépteket hallok a tornáczon, mondá idegesen az öreg asszonyság, egyenesen ide jő; tudja, hogy anyjához az uti ruhájában is eljöhet.
Gyere haza, édes fiam, aztán igyekezzél egy kicsit, légy jó fiu... Gyere drágám... Végre is megsajnáltam az öreget, hát hazamentem vele. A korcsolyás bólintott. Jól tetted. A szobalány azzal jött be, hogy egy öregrendü ur akar beszélni a nagyságával. Öregrendü ur? Micsoda öregrendü ur? Hát egy öregrendü ur. S a nagyságával akar beszélni? Igen. Micsoda öregrendü uraid vannak neked?
Jó reggelt kivánt neki s azután így szólt hozzá: Kegyébe ajánlom magamat, kisasszony. Kérem, emlékezzék rám szívesen. Milyen ünnepies! Elmegy? El. Kár. Szerettem volna, hogyha még marad. Az urak nem szívesen beszélnek franciául s én oly keveset tudok németül! Ön volt az egyetlen gavallérom. De remélem, még látjuk?
Az urak mulattak rajta, de csak magukban s hagyták várni. A főnök ur egy kis tréfát is megengedett magának. Fegyelmi, öreg, fegyelmi... mondta neki. Az öreg elsápadt s félszegen kapkodott, mintha megingott volna alatta a csizmatalapzat. Nekem? Persze. No ne ijedjen meg. Nem igaz. Csak ugy mondtam. Az öreg azért még nyögött egyet. A főnök megsajnálta és sietett elmondani a jó hirt.
A Nap Szava
Mások Keresik