United States or Albania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ezt már civilben veszik át. A nagybajuszú őrmester egyszerre vicinális vasúti bakterrá vedlett át, a kis káplár lakktopános doktor úrrá. Még egy nagy éljen, azután nagy kezelés és ki amerre lát. Vidékiekért bejöttek az asszonyaik. Oh, jó uram mondja a menyecske de fölégtél... Hát most már csak sebesen haza. Vége, mindennek vége.
Ámbár még a Krimben félni kezdett, hogy őt Bogdanu csak nőjéül vehetni váltja ki, de azótai barátságos s minden haszonleséstől tetszőleg ment magaviselete, egy az előbbivel ellenkező és jó véleményt keltettek a kapitány felől lelkében, innen magyarázhatni némító meglepetését, mely a bojár ajánlatánál hülesztő ijedéssel fogta el szívét.
De ettől eltekintve, nem lehet eltagadni, hogy novellái és regényei a jó ízlést szolgálták és a nemesebb irányokat s előadási modora nem nélkülöz bizonyos, inkább asszonyias, mint művészeti bájt, mely az olvasót kellemes hangulatba ringatja. Találóan nevezték Magyar Marlittnak; semmivel se volt rosszabb, de jobb se, mint a kis Thüringen e folyamatosan mesélő nénikéje.
Az ezredes mosolygott a szép tömeg emberre s a nyakába volt akasztva még akkor is egy babérkoszorú, melyet a reggelig tartó búcsúbanketten a városi polgármester úr szép szavakkal és ingadozó léptekkel adott át magyar hazánk és az összmonarchia e kiváló hősének, ki öt éven át lankadatlan buzgalommal ápolta a polgárság és katonaság közti jó viszonyt, egyetértést és barátságot szeretett városunkban, éljen!
Csak kár folytatá Kordovány kancsóját letevén, hogy Piócza Kristóf borbélyunk nincsen itt, ő a kutyafőket mindig makacsul tagadta. Dejszen mondá egy, már bizonyos lehet felőlök, mert feleségestül elragadták a tatárok. Sajnálom szegényt, sóhajta föl a czéhmester, mert ezen dologbeli fejességét kivévén, áldott jó lélek volt.
Jó fiú vagy, okos ember vagy, de ebbe a dologba csak puja vagy... Látod, úgy áll ám a dolog, hogy épen útban vagyok Zsenkóékhoz. Az éjféli vonathoz indultam... Már nagyon zaklat. Itt a levele. Szivére tette a kezét. Lehet, hogy igaza van. Hát legyen nektek lud, ha kövér... Megyek. De látod, elszédültem egy kicsit... Ne törődj velem Jánoskám, ne... Összecsuklott. Behozattam a kórházba.
Az ő szívét is abból faragták, cimbora, az ő szíve is fehér és hideg... nem szeret, mert nem tud szeretni. Templomba jár, imádkozik értem, hű... csak nem tud szeretni... A kapitány véres szemét gyenge fény fátyolozta be: Hűséges, jó, szent asszony... és én mégis korhely vagyok... ej, mondom, csak San Pedrót szereti... ezért nevettem az előbb, cimbora... nem földi embernek való az ilyesmi.
De most az egyszer nem csalt mosolyt Eszthey ajkára korán érett fiának hetykesége. Kedvetlenül kérdé leányától: Nem sértetted meg Jakabot valamivel? Ő nagyon érzékeny természet. Ezt már a mama is kérdezte tőlem, viszonzá a leányka, midőn Csetnekről hazajöttem. De az lehetetlen lett volna. Oly jó, udvarias, szelid ő, hogy fájna az embernek távolról is sérteni őt.
Éjfél felé mégis csak odajut János, hogy ez olyan országosforma eső, mely talán holnap estig sem áll el, legjobb lesz hát, ha haza megy. Elindul. Sötét van, az eső vágja, a töltésen csúszós az út, jó, hogy a Tisza egy kicsit világit, különben beleesne. A faluban nagy a sár, sok helyen a kerítésekbe kapaszkodva kell elhaladnia, hogy a csizmaszára meg ne merüljön.
Piros volt, mint a pipacs, s a homloka tele verejtékkel. Türelem biztattam jóindulattal azonnal kiterítem homlidat a napra és nem vetek bele félórát, száraz lesz minden, mint a puskapor. Fölveheted és kibújhatsz a kaftánból... ha már zsidó kaftánnak nézed az én becsületes köpenyegemet. Arról van szó, hogy hosszú, dunnyogta fejét rázogatva a leány még mindig nem érted? Jó, jó...
A Nap Szava
Mások Keresik