United States or Afghanistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
A panasz nyomán Jánosnak pecsétes levelet küldött ki a tanyára a törvény s János be is haladt a városba az igazságért. Igen szép igazságot kapott: bicskája járását három esztendőre értékelték. Nem vasban, se nem sáncárokban, mert ezeknek az ideje már letelt, hanem egészen rendes házban; még fürdetik is benne az embert, mint a szopóst. Különb hely, mint az adóhivatal.
János az első pillanatban, ahogy Bécsben megpillantotta őket, majdnem felkiáltott annak a hasonlatosságnak a láttára, amelyet a fiatal Ágnes és a húsz esztendő előtt elvesztett Nóra arca, termete, hangja, járása és szempillantása mutatott. A természet csodálatos játéka ez tűnődött a szobrász meghatottan.
Akkor Istennek ajánlotta lelkét, ledőlt a báránybőrre és elszenderedett ... Félig nyitott szája mosolyogva maradt. Julius végén megérkezett a gyüdi zárdába a bírósági irás, amely Dömötör János szobrászon a háromezer korona tőke és járulékai felöl kereskedett. Végrehajtóval, foglalással, árveréssel fenyegetőzött a törvény. Kolduló barátok kolostorában végrehajtó: ez több volt, mint kellemetlenség.
Igy csatáztak, mikor a rendőr elválasztotta őket, János azonban sehogy sem akart a válásba egyezni. Úgy vélte, hogy amannak még jár valami s amíg azt neki ki nem adja, nincs tökéletes egyenlőség. A rendőr más véleményen volt, János ennélfogva most ennek esett és akkorát rántott a kabátja szárnyán, hogy minden gomb lepattogzott róla.
Szivesen látja magánál, becézi, szereti, könyveket ad kölcsön neki ... JÁNOS: Micsoda ...? Hát ezt a szerelmes regényt is ő tőle kapta? IDA: Igen. JÁNOS: Hát ez a Kata a Riza megrontója? JÁNOS: Mért ...? Ez a becsületes neve. A keresztlevelében igy van. IDA: De senki sem hivja igy ... JÁNOS: Bánom is én! Én a tanitója voltam és nem az udvarlója!
A férjem: Parti János, folytatta; vállalkozó. Eljöttünk Pallagról; lehetetlen olyan kisvárosban élni. Itt van lakásunk a Bajnok utcában; huszonötödik szám, második emelet, szemközt a lépcsővel. Nagyon kíváncsi vagyok; de mindenre ám. A két úr kezet fogott. Hadady titokban végigvizsgálta Parti Jánost. Hát ez az ura, gondolta kicsínylően. A vállalkozó semmit sem gondolt.
Képzelje ... a gyereknek gyönyörü fekete szemei voltak és érthetetlen versei ... Nemsokára csak hozzám irta a »stancáit«. Az egyiknek az volt a cime »A gazdag koldus.« JÁNOS: Érdekes ... nagyon érdekes ... KATICA: Persze, hogy az, mert a szegény fiu csak azért volt gazdag, mért én egyszer kézcsókra nyujtottam a kezem. A kis poéta várta a dicséretemet.
Üdvös lesz, ha János testvér együtt dolgozik Félix fráterrel, aki a képek restaurálásához ért és evégből jött Gyüdre a raguzai kolostorból. Így határozta meg a szobrász napi teendőit Bonaventura atya, a gvárdián, akinek izlése a könyvek finom stilusán, meg a kötések, kapcsok, iniciálék, miniatűrök enyhe báján fölöttébb kicsiszolódott.
Nem is ez volt a neve, mert ráctól vették, az meg a Jancsi néven nevezte, de mert a tejesasszony urának a neve is János, már mint Sütő János, hogy ne legyenek ketten egy néven, a lovat azontúl Bársonynak hívták. A ló tehát megvolt hat esztendőn át a kis városszéli háznál és végezte azt a dolgát, amire alkalmazták: húzta be a tejeskocsit a városba, meg vissza.
Jenőke a lovam előtt ugrándozott ... KATICA: Ez nem jól esik ... JÁNOS: Micsoda? KATICA: Hogy nem néz a szemembe ... Velem ne kacérkodjék! KATICA: Nem. Csak szeretem, ha szemembe néznek ... Mondom: Jenőke kissé többet ugrándozott a kelleténél és ép a lovam lábai előtt. Rászólni már időm se volt.
A Nap Szava
Mások Keresik