United States or Maldives ? Vote for the TOP Country of the Week !
A mi pedig a tüzes hintót illeti, melyen monsignore Illés elragadtatott az égbe, az nagysádtoknak nagy vigasztalásra fog szolgálni, hogy a más világon is vagynak equipageok, s ottan is elegáns fogatokon fognak járni azok, a kiket ez rang szerint megillet.
Olyanformán volt, mint Montmorency herceg, a nagy hadvezér, akiről följegyezték, hogy késő vénségében nem tudott se járni, se feküdni, csak ülni és lovagolni. A lova bácskai ló volt, aki értette ezt az állapotot. Ahogy a gazdája a nyeregbe pattant, konstatálta magában: A gazdám egy kicsit ki van készítve. Vigyázzunk s helyette nekünk legyen eszünk.
Mihelyest a falak annyira omlottak, hogy ügyes emberek, kik meredek sziklákon tanultak járni, azokat meghághatják, gyújtsd föl a kijelelt épületet. Azt nem teszem. Mondá elhatározott hangon és fejét csóválva a kalmár. Hogy te a pénzhez és Bogdanu a leányhoz juthassatok, én koczkázzam életemet.
Nem mindig, csak ha rossz kedve volt, vagy ha idegenek hallották magyarázta élénken a leány máskor nem... A nagy Regina nem volt rosszszívű, jól fog vele járni, aki elveszi. Aha... ez az a görbe ösvény, amelyen értelme kihibban a normális kerékvágásból, helyesen teszem, ha a diskurzussal másfelé kanyarodok.
Mondék magamban: lúfő már vagyok, ha még lúfarkat is kapok hozzá, egész lú leszek, nem kell gyalog járni Udvarhelyre. Én bizony parolát adtam. S aztán abbeli örömömben, hogy ötszáz forintot kapok, nem vettem a huszonöt piczulán se zekét, se malaczot, se kondért, hanem menék a csapházba, s hogy helyet csináljak az uj pénznek, eltraktáltam a régit az utolsó piczuláig.
Megdöbbent tőle, mert eltalálta, hogy Dózia rájuk nézve elveszett, s más vette lelkét, szivét birtokába, mi az embereket szilárddá, erélyessé teszi, és akaratuktól eltántorítani nem engedi... Kardos behordozkodott az általa kibérelt szobába és megismerkedett Somorjaynéval, valamint sógorával, az öreg morózus Somorjay Lajossal, kinek igyekezett kedvében járni.
A templom csak néhány száz lépésnyire feküdt Klára házától, s ő lefutva az erkély lépcsőin, sietve indult ki a fehér útra, mely czéljához vezetett s melyet Tornyoson léte óta minden vasár és ünnepnapon meg szokott járni. Oda rendesen a fehér poros úton ment, de vissza mindig a tó partját választá sétahelyül.
Én azonban nem sokat törődöm ezzel, hanem belekapaszkodom az Istenbe, hogy el ne hagyjon valahogy mindenbe, mert gyámoltalan vagyok, nem tudok eléggé a magam lábán járni, hanem legkülönösebben az Istenbe. Az atheistáknak pedig, a kik körülvesznek, mert hiszen manapság jóformán az egész világ templomkerülő, hát azt mondom nekik, hogy csak hagyjanak meg engem a hitemben.
Magas termete, elegáns tartása feltünt, mert ilyen alak nem igen szokott este ilyen mellékutczákban járni; még csak fátyol sem volt az arczán és jól lehetett látni finom fehér bőrét, nagy kék szemét, divatos frizuráját, mely hullámos göndörödésben környezte arczát, s bár túl volt már a legelső fiatalságon, szépségét, mely inkább bájos volt, mint szabályszerű, nem lehetett tagadni.
Itt hever, mint egy lusta állat és hozzám jön panaszra a kocsis, hogy ő szégyenli ilyen ficzkóval egy uton járni... Az öreg ember szó nélkül várt, hogy talán mond valamit a fia és a mikor látta, hogy hiába várakozik, elfordult és indult kifelé... A leány azonban utána kiáltott. Papa! Még valamit akarok mondani.
A Nap Szava
Mások Keresik