United States or Côte d'Ivoire ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ezt a holmit nem lehet többé fölvenni. Kiráztam előtte a szakadozott blúzt és mutattam a rajta lévő lyukakat, hogy meggyőzzem a szomorú, valóságról. Mindegy mondotta fejével intve add rám az ingemet és segíts fölvenni a blúzt is. Nem bírom még a karjaimat... fájnak... Amint akarod. Akármilyen rongyos is, mégis csak ruha... és nem kuporgok itt meztelenül. Jól van, segítek. Megtettem.
A keresztyéneknél nem megy a házasság csak úgy futtában; tudhatod, hiszen te is keresztyén vagy. Mihelyt aztán vége lesz a sok ünnepnek, mindjárt beszélek Sándorral okosan és fejéhez verem ezt a levelet. Mindegy, én mégis jobban szeretném, ha még ma, az ünnep előtt beszélnél vele. Hogy beszéljek vele, mikor nincs itt?
Dóziát láthatólag megdöbbentették e szavak, s mialatt elhagyta helyét, feszült félelemmel vizsgálta a grófné arczát, ki Obrennéhez fordulva, majdnem félénken mondá: Csak egy napot türje meg őt itt, asszonyom, csak huszonnégy órát, míg kitalálom, mitévő legyek. Nem lehet, nem tehetem. Csak huszonnégy óráig, holnap este eljövök érte és elviszem. Lehetetlen, lehetetlen!
A sziklás hegy mélységéből előtörő patak hangos zuhogással sietett bele az évszázadok óta kivájt köves mederbe és olyan hideg volt, hogy állandóan könnyű ködfelhő lebegett fölöttede mit ért, ha útálatos íze miatt egészséges emberi gyomor nem vehette be. Igaza volt a vörösnek ez nagy baj volt. Honnan kerítsünk iható vizet? Itt persze mindenütt ilyen a víz?
Ennélfogva véglegesen el kellett döntenem, hogy nincs itt, sőt még a környéken sincs. Nem tudtam, mihez fogjak. Keressem? De hol keressem? Pedig meg kell keresni és okvetlen meg kell találni, ez az egy bizonyos. Sohasem tudnék belenyugodni, hogy ez a szegény is elsodródott, mint a falevél a viharban, anélkül, hogy bár foglalmam lehetne róla, merre?
A zavarodást még az is nevelé, hogy a legtávolabbak semmit sem tudván a veszélyről, folyvást előre nyomák a rendetlen tömeget, de az elsők inkább rohantak volna a tüzes pokol, mint a szűk út torkába, mert annak kínait legalább hírből ismerék, de az itt váró veszedelem majd egészen ismeretlen volt előttök, s így, ha az út kezdetéig szoríttattak, jobbra és balra vonultak el a hegyoldal hosszában.
Egyiket se, nohát mindegy, a fődolog az alapelv, vagy eszme, vagy tény, de hát az is mindegy, hogy hogyan mondjuk, a honnan kiindulunk. Ugy-e az a fődolog? Az, az bátyám... No lám, hogy mindjárt megérti. Hát itt van egy csomó farkas, de egyik se az, a melyiket én keresem. Tudja melyiket keresem? Nem bátyám, nem... Furcsa, hát nem preparálták előre arra, hogy bolond vagyok?
Elnök: Ez okosan volt végezve. Halljunk egy földészt. Hát te öcsém legény mi járatban vagy itt? Legény: Könnyü a szegényt kicsufolni, de nehéz felruházni. Könnyü keeteknek onnan beszélni az akasztófárul, de nekünk „szijmadzag: huzzad!“ Aztán a tordai malacznak is több esze lehetett volna a maga idejéhez képest.
Bár ugyan olyan püspökről még nem hallottam, aki gulyást ebédelt volna. Kikanalaztam a kokeszliből egy nagy porciót és beleraktam a sajkámba. Nesze, Regina, egyél. Itt hozzá a kenyér is. Itt hozzá a kés is és itt a tiszta vászonkapca is szalvétának. Nem igaz ember, aki jobbat akar nyujtani, mint amire képes.
Ez orgyilkosság. Ez valóságos orgyilkosság. Észrevehette, hogy nem igen értem a beszédet. Leült hát és hosszabb magyarázatba fogott afelől, hogy mi az elégtétel. Nézze kezdte ha én itt este bezárom ezt a korcsmaszobát, aztán eloltom a lámpát, aki kivülrül nézi, tudhatja, hogy most mán bemöntem a szobámba, oszt lefeküdtem. Ő meg akkor beveri az ablakot.
A Nap Szava
Mások Keresik