United States or Djibouti ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hazugság! hazugság! sikoltott Klára, erőszakkal kirántva kezét s lábával tiporva a földre dobott levelet. De egy pillanat mulva eltünt arczáról a méltatlankodás lángja, ismét elhalavanyult, és szilárd tekintettel, komolyan, szomorúan férjére emelte szemét. És te ezt elhitted? kérdé fájdalmasan. Eh! félre most a nagy szavakkal! kiáltott az eszeveszett ember.
A billentyűk megnyomására a megfelelő betüminta az öntőkészülék elé ugrik, a következő betüminta melléje kerül, a másik ismét melléje és így tovább. Látnivaló tehát, hogy az új szerkezetű szedőgépek az egyes, kész betüalakokat feleslegessé teszik, mert a szöveget nemcsak kiszedik, hanem egy tömör darabban ólomból mindjárt ki is öntik.
Elfordítottam arcomat, hogy ne lássam, a vörös Regina azonban megfogta az arcomat és kényszerített, hogy ismét közvetlen közelből bámuljak bele félelmes nagyságra megnövekedett szemeibe. Úgy rémlett, mintha mosolygott volna, de ez a mosoly is annyira idegen és kegyetlen volt, mintha rögtön utána egy vad harapást is éreztem volna az arcomban... és a vér sós ízét, mely a seb szélén kifolyt.
Miféle ember? Remélem, nem valami nő ismét, mint az a Zsófi volt? Juliska kissé elpirult s az idegenre pillantott, ki minden szót hallott, s a Zsófi névre figyelmes lett, de egykedvű mosolylyal mondá: Úgy látszik, az öreg úr nem valami barátságos ember. Juliska becsukta az ajtót, mind a mellett nagyon halkan mondá.
Érezni kezdtem sérült ballábamon a bakancsomat. Mintha az a szerencsétlen folt, mely időközben tökéletesen megbékült ellenségnek mutatkozott, ismét megharagudott volna és mintha valami afféle szándékot vett volna nyomorult bőrfejébe, hogy megint bosszantani fog... Nem gondolok vele. Bár azt szintén erősen elhatároztam, hogy amint csak lehet, rögtön más lábbelit szerzek.
Erre felelhetett volna Oroszlay, de nem akarta nagyon mélyen beavatni titkába a detektivet, s mondá: Szedje össze, kérem, minden ügyességét és hozzon hírt nekem Dóziáról. Nem volna a legjobb, ha elutaznék ismét Genfbe? De ha már nincsenek ott a hölgyek. Talán a szállodában tudnák, hová és merre vették útjokat.
Belátja a kísérlet haszontalanságát s most már a pálma legfrissebb levele felé kapaszkodik, amit épp most nyitott. Az bizonyára legyezőnek kellene, de mert nem kapja, hirtelen eltörik a mécs. Ifijúr kétségbeesett zokogásba kezd és abból semmi más ki nem gyógyítja, mint a rézkakas. Azt kell odaadni a kezébe s mikor abba belefújhat, ismét elmultak minden gondjai.
A vörös Regina szintén kimossa szakadozott köntösét és egy erdei forrás vizében megtisztálkodik. A leány hallucinál. Amikor végérvényesen és megapellálhatatlanul bizonyos volt, hogy csakugyan itthagytak és ezen most már minden kesergés hiábavaló, ismét leraktam magamról az imént hirtelen magamra szíjjazott Rüstungot és letelepedve nyirfám tövébe... kezdtem sehogy sem érteni a dolgot.
Mit pletykázott? Biz én már nem igen emlékszem mosolygott kedélyesen az őrmester, miközben ismét óráját nézte fél tizenegy, lássunk a menázsi után! csak annyit tudok, hogy pletykázott. Olyasmi állt a firkájában, hogy a tanácsos urat »hölgytársaságban« találta. Hölgytársaságban? Abban. A dolog oly sután hangzott, hogy el kellett nevetnem magamat.
A denevérek csak éjjel jönnek elő, itt röpdösnek az ablak előtt a lég hangtalan fattyai, volt már köztük, aki be is jött a lámpavilágra, szétnézett s ismét kiment. Nappal a denevér helyett a harangok szava látogat el, lebegvén szelíden a háztetők fölött. Szól a nagy harang, továbbá a második és a kis második. Olyanforma, mintha ezek is mind a napnak beszélnének. Annak búcsúztatói.
A Nap Szava
Mások Keresik