United States or Saudi Arabia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Félnégy óra tájban indultunk el a vadásztanyáról a Somhegy irányába, ahol egy erős bikát tudtak az embereim. Éppen a Somhegyet ismertem legkevésbé; vezetőre ott igazán szükségem volt. Ez a hegy szeszélyes hajlású gerincével hol jobbra dől, hol balra s a széljárás rajta mindig bizonytalan. De a vadsága miatt éppen ezt a tájékot szereti a legóvatosabb vén bika, amilyennek azt a bizonyosat jelezték.
Holla!... hála istennek... ez a Morelli kapitány úr jól ismert recsegő hangja. Futottam a hang irányába. Hány utamba kerülő embert löktem föl, nem tudom, jókat taszítottak rajtam is de, hála istennek, végre mégis csak megtaláltam a testvéreket. Az első ember, akibe belebotlottam, a bivalynyakú Varga őrmester volt.
János fölnéz, de tekintete ismét csak a csizma irányába téved. De szép csizma. Mennyi időt kaptam? kérdezi. Két esztendőt! A válaszra János megcsóválja a fejét és lemondólag int a kezével. Nem állapodhatok bele mondja. Két esztendeig nem löhet a sömmivel élni... Jánosok János gazda egy városban, ahol arra a tervre adták magukat a népek, hogy ők majd villammal világítanak.