United States or Turkmenistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Miért nem kiáltottál rám, hogy buta vagyok? Hitted volna? Talán elhittem volna... Másnap. Lehet, hogy már azon az éjszakán. Azon az éjszakán nem lehetett veled beszélni. Igaz... Ittas voltam. Inkább dühös.
Ezt meg is mondta Manónak, mikor az öreg asszonyság szobájában magokra maradtak. Hát ki mondta, hogy fizetned kell érettem? Hát kértem én tőled pénzt? Nagyszerű! felelt Manó, sértett méltósággal, végig nyújtózva a pamlagon. Nagyon örülök, hogy nem kell érted fizetnem, mondá Atlasz úr megkönnyebbült sóhajjal, és ha megsértettelek, inkább bocsánatot kérek tőled.
Az elébb mondám, hogy nyugodt vagyok, pedig íme a kétely és nyugtalanság kínoz! mormogá téveteg mosollyal. Minél többször olvasom a nagy bölcsek és kiválasztottak titokba burkolt utasításait, annál inkább gyötör a kétely és tehetetlenség. Ah, dörmögé egyszerre megállva, most ötlik csak eszembe!
Az a férfiú, ki legelőször segélyére rohant és rablóját leütötte, inkább tudósnak, mint kalmárnak látszik, de csak annyit tudott meg róla, hogy Budára igyekszik s málhái könyvekből és különféle érc- és agyageszközökből állanak. Bornemissza elhatározta, hogy még az nap ír Pethő Miklósnak, hogy leányát biztos kísérettel küldje haza.
Igaz, hogy most nem az apát-kanonok úr imponáló hangja hallotszott, mely nem annyira kérte, mint inkább leparancsolta az ég áldását a nap hősére és családjára; az apát-kanonok helyett most Góg Ferencz mondta a hivatalos felköszöntőt, s áradozó jó kívánságai úgy tele voltak elburkolt czélzásokkal, föntartásokkal, záradékokkal, kikötésekkel és mindenféle jogi fogással, hogy az egésznek hatása inkább nyomasztó, mint felemelő volt.
Egy sovány árnyék, vagyis inkább kettő, mert az egyik maga a test volt, másikát ebből képezék a teli hold sugarai, lépett ki Abdul sátorából, kezében fényes aczél villogott; de ne gondolják olvasóink, hogy ez a herczegnek testőre volt, kinek egyedül van joga aczélt villogtatni ily közel urához, vagy épen ne gondolják ezen árnyékpárt valamely fejedelemgyilkosnak, ki azon jogot magának erőszakkal veszi, a villogó eszköz nem volt élet-, hanem csak szakálirtó eszköz, s e szavakat sopánkodá, mint egy szerelmes a holdba: Egy egész esztendeig voltam Bécsben, de még soha sem kellett valakinek egész koponyáját, egy kis üsteköt kivévén, lekopasztani, még a szürke barátok is egész koszorút viselnek, sőt az ilyen operátióról a nagyon tudós Paré Ferencz sem emlékezik a chirurgiáról és borbélymesterségről írt derék munkáiban.
És mondja meg ön, helyezkedjék ki önmagából és puszta objektiv mérlegelés után állapítsa meg, mire van a társadalomnak, az államnak inkább szüksége: halhatatlan remekművek nagyszerű sorozatára, aminőkkel ön még meg fogja ajándékozni az emberiséget, vagy egy cementmunkás jobb karjára? Mi?
De ettől eltekintve, nem lehet eltagadni, hogy novellái és regényei a jó ízlést szolgálták és a nemesebb irányokat s előadási modora nem nélkülöz bizonyos, inkább asszonyias, mint művészeti bájt, mely az olvasót kellemes hangulatba ringatja. Találóan nevezték Magyar Marlittnak; semmivel se volt rosszabb, de jobb se, mint a kis Thüringen e folyamatosan mesélő nénikéje.
Kristóf elsápadt, s inkább reszkete, mint első borotvája reszketett kezében, midőn művészetébe avatandó, egy szegény bányásznak állából jó darabot kivágott, és nem tudni félelemből-e, vagy irgalomért könyörgő térdeire rogyott. Én egy esztendeig voltam Bécsben, de még soha sem kérdeztek: hányan vagytok? s most hirtelen felelni sem tudok. Remegé a megrémült.
Inkább ittas... erősítette szégyenkező hangon a leány, miközben lopva hogy ne lássam letörölte kezefejével a pilláira szivárgó könycseppet és valamivel nyugodtabban fordult felém ha nem így lett volna, eszembe se jutott volna, hogy gyanusítsalak. Nem akkor történt először, hogy egymás közelében aludtunk, de addig sohasem voltam részeg. Mindennek az az átkozott pálinka volt oka.
A Nap Szava
Mások Keresik