United States or South Sudan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megrezzent, megdörzsölte szemét s újra erősen oda nézett az ablakra. Üres volt, senkit sem látott. Bizonyosan káprázat játszott az előbb szemével, képzelődése ámította el. De jó kedve megszünt, s igen kellemetlen és kényelmetlen érzésnek adott helyet. Gyors léptekkel, csaknem futva sietett ki a faluból, a kastély felé, mintha menekülni akarna a boszantó vizió elől.
A távolság azonban igen nagy lehetett, a hang tompán, erőtlenül, csak mint egy erejevesztett messze visszhang érkezett füleimhez. Letettem arról a reményről, hogy ráismerhessek ágyúinkra. A fronton pontosan tudtam, hogy a mieink dolgoznak-e vagy az ellenség.
Te férfi, te ur, hát a kocsisok tanítsanak meg becsületre, arra vársz? Oda dobta neki az ujságot, kicsi öklével rácsapott arra a helyre, a mit a Ferencz vastag, paraszt körme körülvonalozott. Láttad? Most már a bátyja is elsápadt és hebegett, mint a megfenyegetett gyermek. Igen. És nem mentél oda megmondani, hogy te voltál? Nem... Valami ripők... Rossz ember!
Lehajtott fejjel törtem magamnak utat a bokrok között, bár erre a nagy óvatosságra nem igen volt szükség, az utamba kerülő bokrok jórészt oly magasak voltak, hogy egy lovas is észrevétlenül válthatott volna át köztük, felületesen figyelő szem egyáltalában nem vette volna észre.
Vagy pedig én vagyok annyira megzavarodva, hogy nem tudok különbséget tenni a kettő között? mormogá gépiesen, de annyira bágyadt volt, hogy még gondolkodni se igen tudott. Láz borzongatta. A szokott időben lejött a tudós. Mi bajod? Szemeid alatt setét karikák, és sápadt vagy, mintha koporsóból keltél volna ki? Rosszat álmodtam!
A szegény légátusnak ismételnie kellett: „ahoz a hóbortos Wesselényihez légáczióba.“ A báró jóizüt nevetett vendégeivel. Az ál-biztos. T.-B....-n lakott S. Péter B. M. et comp. Sok tréfát üztek vele. B. M. mint igen élczes ember, ebéd után inditványozta, hogy S....-t meg kell tréfálni. A terv, mint jó vezérnél, inter pocula percz müve volt.
Amikor az asszonynak kezet csókolt, úgy rászorította az ajkát arra a kis kézre, hogy szinte nyoma maradt. Hiába! nem igen érthetett a nagy gyöngédséghez. Mindent olyan erősen, határozottan, olyan egészen cselekedett. Borsody mondta is a feleségének: nagyon derék ember, csak ne szorítaná meg úgy a kezemet; minden kézfogás után összeragad az ujjam...
A megérkező vonatról azonban csak Eveline grófné szállt le, minden kiséret nélkül. Szemei vörösek voltak és igen szomorúnak látszott. Baj van? kiáltott ijedten Atlasz úr. Hol van a gróf? Hol vannak a grófi gyerekek, az én unokáim? Egyedül jöttem, nincs semmi baj, felelt gyorsan Eveline. Siessünk, üljünk a hintóba, ne bámuljanak rám az emberek.
Méltóztassék helyet foglalni, grófné, viszonzá a háziasszony, mert a mit mondani akarok, hosszú lesz és kellemetlen; s mialatt vendége leült, ő is helyet foglalt vele szemben. Dózia? kiáltott föl Hermance nyugtalanul. Igen, Teodózia kisasszonyról lesz szó! Milyen ünnepies bevezetés, máskor Dóziának hívta. Mint növendékemet... Most többé nem azt, mert, mert...
Cipriáni báró nem igen szeretett gondolkozni, de ha egyszer nekikészülődött s komolyan hozzá látott az elmélkedéshez: ép, szolid, egészséges gondolatokkal lepte meg önmagát. A kávéházat kisöpörték; Cipriáni megnézte az óráját. Egynegyed tizenkettő, szólt. Ejnye, be soká jönnek ma a lányok! Tudod mit! Ne várd meg őket, felelt Vidovics. Eh, ha eddig vártam, most már veled maradok.
A Nap Szava
Mások Keresik