United States or Tuvalu ? Vote for the TOP Country of the Week !
Atyja nagy pompával mutatta be vendégeinek, de alig váltott néhány szót s észre sem vette, hogy a fiatal özvegy igen gyakran s igen mély tekintettel pihenteti rajta nagy fekete szemeit.
Nehogy az a látszatja legyen eltünésemnek, mintha együtt távoztunk volna, ámbár azt hittem, nem igen fogja kutatni eltünésemet senki. És rám nem gondoltál? Szerettem volna elbúcsuzni, de féltem, hogy elárulom magam s Klára azt tanácsolta, hogy távozzam a nélkül. Én nem tudom, ki az a Klára, de mondhatom, hogy nem nagyon épületes tanácsokat adott.
Igen, élsz még édes gyermekem! sóhajtá Szirmayné nyakába borulva leányának, engesztelt pillanattal fordult Boldizsár felé. Én nem haragszom! Az ifjú csókjaival borítá az özvegy kezét, ki gyermekével lassan eltávozott.
A két testvérnek, mint külsejök, úgy hangjok is igen hasonló vala, s annál inkább sietett Boldizsár, mert nem tudá, melyiket fenyegeté veszedelem. Az első kiáltásra több következék, s egynéhány puska s férfihangok durranának belé. Kilépvén a csalitból, a fenn említett szikla mellett húsz vagy harmincz embert látott küzdeni.
Nem tudja, s nem is fogja megtudni soha, mert mindnyájan titoktartást igértünk és azt meg is tartottuk. Hermance pár perczig hallgatott; igen kellemetlenül érinté ez a vallomás, de talán még inkább Dózia hosszú pilláktól árnyékolt szeme, mely kutatóan függött rajta. Ez szomorú, mondá azután megrovó hangon.
Somorjayné mintegy ötven éves nő volt, s mint tudjuk, az Üllői-úton lakott egyetlen leányával, ki igen csinos tizenhét éves hölgyecske volt, mindig vidám, jókedvű, s egy hímző-üzletben dolgozott és csak az estéket s ünnepnapokat töltötte otthon. Ilyenkor összefoltozgatta anyja és saját ruháit s mellette egész nap vidáman énekelt.
Jobbra, valamivel hátrább, egy domborulás tetejét Babocsay foglalá el a gyalogsággal, s a szárnyak közé két ágyú helyezteték, utánok egy gyalog és egy lovag csapat állván, részint ezeket védeni, részint oda fordulni, hol az ellenség véletlen törne elő. Ezen csatarend igen okosan vala a hely minéműségéhez alkalmaztatva.
Oroszlay várakozásteljesen tekintet rá. Hermance hátradőlt a pamlag selyem párnájára s pár pillanatig gondolkozott, talán a szavakat válogatva, melyekbe vallomását öntse vagy burkolja. Huszonkét éve, hogy férjhez mentem, s igen boldog házasságban éltem Bertalannal.
Ilyenek az asszonyok, barátom. Igaz, figyelmeztetlek, ne nagyon bízzál a feleségemben. Azt gyanítom, igen szeretne összeboronálni ezzel a sajátságos hajadonnal. Álmodozol. Te, vigyázz magadra! Ne mondj neki könnyelmüen udvariasságokat. Az én menyecském, amilyen kicsi, olyan ármányos s alig várja, hogy rajta érjen benneteket valami holdfényes ábrándozáson.
Jól mulatok, mit Dóziáról nem mondhatnék, mert ő folytonosan szomorú, s valami lázas nyugtalanság látszik rajta... Írjon, miféle tervei vannak a jövőre és mindenekelőtt küldjön pénzt, mert az élet itt ebben a méregdrága fogadóban igen sokba kerül. Szerető Klárája.
A Nap Szava
Mások Keresik