United States or Japan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ugy áll tudniillik a dolog, hogy én, a mint itt lát tisztelendő ur, nagyon vallásos asszony vagyok. Tudom, hogy ez manapság szokatlan. Uri nő is, fiatal is, csinos is nem igen szokott előállani ezzel. Nem teszi ki magát annak, hogy lemosolyogják.
Azt nem tudom. Én nem beszéltem távozása előtt vele. Ernesztinnek fogalma sem volt arról, hogy távozott, ő látta őt utólszor, de mialatt aludt, a leány fölhasználta az alkalmat a távozásra. És hova ment? Azt sem tudom viszonzá a grófné elpirulva a kiejtett valótlanság miatt, mit készakarva ejtett ki. Nem kerestetted? De igen, azonban nem jöttem nyomára hollétének.
Az úr: Igen, igen, tudom; mindez nagyon szép, de vannak az életben konvenciók... Az asszony: Amelyek közül az első az, hogy a feleség soha elhanyagolva ne legyen, egy másodpercre, egy pillanatra sem.
Majd bosszúsan megrázta fejét és majdnem haragosan rám kiáltott: Mit nézel rajtam? Én-e? Igen, te! Nem szabad rád nézni? Szabad, de nem így. Hogy? Igy, mint te! Lám... hát én hogy nézek? Azt hiszed, nem tudom, hogy bolondnak tartasz? Ohó!... ez vágott, mint a kés. A hang is volt olyan éles, mint egy kés. A dühös tekintet is, amely a leány szemeiből arcomba metszett.
Vontatott tülökbőgés hallatszik fölváltva hol itt, hol ott; ostorpattogás, egy-egy kurjantás, a miről nem igen lehet tudni, hogy a jószágnak szól-e, vagy a szomszédnak; gyerekrikkantás, valami kondás-segítség torkában nem fér meg a hang, a mi egész éjjel meggyült benne s a nagy összevisszaságból lassan-lassan kiverekedi magát egy csomó fuvaros ember szava, a ki mind a lovat biztatja, csattog az állat hátán az ostor s csikorogva, nehezeket zökkenve a frissen kavicsozott uton hosszu sor kocsi bontakozik ki a lejtő alján a fák közül.
Mikor azonban nagyban, mázsaszámra akarják a karbidot gyártani, közönséges mészkőből égetett meszet olvasztanak össze koksszal vagy antracittal. A kemence belseje is szénnel van kibélelve. Mielőtt az égetett meszet és a szenet beleszórják, mindkettőt igen finom porrá kell őrölni és jól összekeverni, még pedig olyan arányban, hogy 56 gram mészre 36 gram mészpor jusson.
Góg Ferencz barátunk, a ki, mint tudod, igen élelmes, furfangos, éles szemű, vizsla orrú úri ember, de a mellett családunknak nagy tisztelője és hűséges barátja Száz esztendeig éljen, szólt közbe Atlasz úr. Erről a kifejezésről leszokhatnál, mondá Manó rosszalólag, mindjárt rád ismernek, hogy zsidó vagy. Hogy tehát Góg Ferenczre térjünk, ez a jeles férfiú már egy éve kutatja Lándsa Jenő nyomát.
Hellyel és pálinkával kínálta meg a vendéget s erélyes naivsággal, pirulva szólt. Ugyan, ugyan. Ilyet föltenni! Krizosz úr egyszerűen rokona csak neki, rokona, biztos úr. A nagyobbik gyermek, a szőke, kékszemű lány szelíden kúszott a bácsi ölébe. Igen, a papa rokonunk nekünk... A rendőr megitta az italt és mosolygott. No, ő is csak ember. Ej, ej, mily szeretkezés ez ettől a Krizosztól.
Egy fiatal kritikus és szinte fiatal irónő igen hevesen disputáltak egyszer egymással; egyszer aztán az irónő testvére nem állhatja tovább, beleszól: „Ugyan ne veszekedjetek már olyan nagyon, még valaki azt gondolja, hogy férj és feleség vagytok.“ Amerikai házasság és elválás.
És mit evett ez alatt az egész hosszú idő alatt? Nem tudom, válaszolta eltünődve körtét... málnát... Egyebet nem? De igen... málnát... Ezt már mondta. Mondtam?... Elfordította tekintetét és megint a tanya felé bámészkodott. Látta-e, nem-e, hogy ott minden korom, hamu és romhalmaz nem bizonyos.