United States or Eritrea ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ez a ház eddig is bérbe volt adva, de néha két-három családnak is, mert négy szoba volt benne. Előbb csak homályos hirek keringtek az uj lakóról. Némelyek azt mondták, hogy nem is igaz az egészből semmi. Ezt maga Farkas ur czáfolta meg, mikor felmutatta a szerződést.

Bátran mehetek? Nem csalsz meg? Nem. Akkor hát... De itt foglak találni, ha visszajövök? Itt. Bizonyosan? Bizonyosan. El se tudnék menni, ha akarnék is, mondottam bekötött lábamra mutatva a sánta kutyát hamar utolérik. Intett, hogy ez igaz. , hát elmegyek... de mindjárt visszajövök. Letette mellém a kendőjét és elindult.

Vörös volt... róka, mint én és épen olyan csúnya, mint én... Megint az iménti fürkésző figyelemmel nézett rám, mintha ennek a kijelentésnek megerősítését várta volna. Gondoltam, megvigasztalom szegény kis kócos vendégemet: Igaz, hogy a te hajad vörös, Regina fiam, de azért nem vagy csúnya.

De még sok szép időt készülök Zalánczon élvezni. Grófnék nem képzelik, mily fölséges ott a vidék. Kedvelője ön a természetnek? kérdé Veronika. Imádok mindent, a mi szép és igaz, s talán egyedül a természet az, mit nyugalmával, fenséges mozdulatlanságával, sohasem unhatunk meg. De van sok más is, a mit szerethetünk, és szinte sohasem válik unalmassá. Például a művészet.

A mai osztályharc is mesterség; a vezetőségnek jól jövedelmez; a munkásságnak is sok előnyt vív ki; hogy azután azt csak osztályelzárkózottsággal s csak osztályfanatizmussal és egyoldalúsággal, tehát bizonyos butítással lehet megcselekedni, az igaz; de hát eklektikus filozófokkal új világokat csinálni nem lehet. Ki tehet arról?!

Nem tudtam megállani, hogy el ne nevessem magam. Csak nem haragszol erre az ügyes fiúra? Útálatos... ismételte megvetéssel a leány. Elfintorította orrát és haragjában kiköpött maga elé a földre. Dehogy is! Van ennek esze. Van... Hazug ganef! Egy szó sem igaz abból, amit mondott. Baj az? Szemtelen hazug... Szerettem volna szembe köpni! Ezt az ügyes fiút? Ezt. Huh, be mérges valaki!

Addig még legalább... legalább... három-négy óra van hátra, talán még több is, mint három-négy óra... Nem igaz? De igaz. Schauéns, Sie!... szamár. Ez olyan örvendő, sőt diadalmas hangon volt mondva, hogy el kellett nevetnem magamat. Becsípett kicsit a vörös és ennek én voltam oka.

Különben is mondott annyit a leány, hogy találta, az erdő szélén találta, amikor gombázni volt. Ezzel be kellett érni egyelőre. Miért ne lehetett volna ez igaz? Már késő este volt, amikor Balázs bucsut vett a gátőr viskótól. Hazamenet azután folyvást látta a fekete párducot; visszaidézte maga elé a képzeletében. Még a hangját is. Sohasem hallott még olyan mélyrezgésü asszonyhangot.

Igaz ez? kérdé az öreg asszonyság, félénken férjére nézve. Igaz, igaz, mondá türelmetlenül Atlasz úr. Te is csókold meg a fiadat, és maradj nyugodtan a székedben s edd meg étvágygyal a czukros gesztenyédet. Mihelyt kiléptek az ajtón, Atlasz úr mohó kiváncsisággal sürgeté Manót a beszédre. A dolog így történt, kezdé Manó szivarra gyújtva, a mint a lépcsőn lefelé mentek.

Már háromszor is figyelmeztettem Mirát, hogy teljesítse, amit Kedves Atyám a lelkére kötött s legalább pár sort írjon, hogy: szerencsésen megérkeztünk, kezét csókoljuk, de ez a leány, mióta megérkeztünk, folyton alszik; az igaz, hogy a vasúton is aludt, ki se pillantott az ablakon; soha se láttam ilyen leányt, aki minden iránt közömbös.