United States or Estonia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ha Bécsben voltál, pénzednek kell lenni, hát ide vele! Kiálta rá a haramia. Uram, én herczegeket borotváltam és grófokat, szakállod úgy is nagy, egész életedben nyírni fogom azt; csak hagyd meg kevés aranyaimat. Aranyok! Passza draku! dörgé az útonálló és karabélyát megfordítván, magasra emelé ágyát, csapásával a szegény vándort agyon ütendő. Megállj Lupucz!
Pedig itt van a sok jó kutya, amivel nyestet lehetne fogni: gyere ide Kormos! Bundás! Harcsa! Hektor! Kuszuri! Puszuri! hej ide, mind mind! Olyan különös hívással sikogta el ezeket a kutya neveket, hogy egyszerre ott volt a féltucat mindenféle kutya s eb, körülötte.
Ő már lüktető agygyal biztatta volna a csikóst, a gulyást; „egy kettő három!" hadd menjenek neki egymásnak a háromra, vérivó jókedvvel. De a két legény nem ezt cselekedte. Hamarosan eltünt arcukról a szilaj dac s csikós olyat kurjantott, mintha a ménest térítené: Hát te hogy kerülsz ide, öcskös? kiáltotta. A gulyás a levegőbe dobta a kalapját: Mi szél hord téged erre, te lókötő?
Az őrnagy, mit beszél az őrnagyról, abban már nem lehet bizni, ha akart volna valamit tenni, nem jutottam volna ide a rettenetességbe. Egyszer, még a messze időben valaha régen volt egy nagy ország. Csupa okos, tudományos ember állott az élén.
Add ide Albertus Magnusnak a könyvét és Paracelsus »Summa perfectionis magisterii« című munkáját! szólott a tudós mogorván, azután mohón levelezni kezdé a foliánsok avatag lapjait... José pedig annyira elmerült gondolataiba, hogy a tudósnak csakis harmadik, türelmetlen kiáltására kapta fel zavartan fejét... Micsoda napon kezdtünk a művelethez? Hétfőn! No látod, itt a hiba!
Csodák pedig már rég nincsenek... tehát hogyan került akkor mégis ide az én gyufatartóm? Bolond ügy. Leghelyesebb, ha megmakacsolom magamat és úgy teszek, mintha az egész rejtelmes dolog csöppet sem érdekelne. Bánom is én, akárhogy került ide ez a jószág! Semmi közöm hozzá. A vörös kipottyant a gráciából... Gyerünk tovább.
Csendesen. Sugják neki. Lépjen be hamar urambátyám. Jó, hogy jön. Mit csináltok itt fiuk? Az ágyon egy sor ujdonatuj tiz forintos bankjegy volt kiteritgetve. Bankót csinálunk, urambátyám. Sugá neki Miska ur. Ide nézzen. Hüh, hát innen pénzeltek? Mindig gondoltam én azt. Ugy-e mindig? Hát már most álljon a társaságunkba: aztán lesz magának is.
Nem kell ide gőzös! kiáltotta. A főnök kapkodott a levegőben, nem érte a golyó, de nagyon megijedt. A szoba tele lett csipős füsttel, minden lámpa elaludt, a szomszéd szobából sikoltva szaladt be az asszony, s esszeveszettül kezdett berregni a táviró-gép, talán a golyó érte.
A kígyó-hasonlat ugyan sehogysem passzolt ide, mert nem éreztem magamat kígyónak... legkevésbé azon halhatatlan paradicsomi kígyónak, aki Éva anyánk ártatlanságát megrontotta. Ennek az én mostani nyugalmas paradicsomomnak ártatlan Éváját én nem akarom megrontani. Halt! Már kiabál is paradicsomom ártatlanja... Kumm zuruck!
Ez magyarázza meg, hogy idegen létemre, minden kérdezősködés nélkül, egyenesen ide találtam az éjfél magányos óráiban. Csudálatos! Valóban csudálatos! mormogá Bornemissza. Lehet, folytatá nyugodtan az idegen, mint két egyforma sympathiának titokteljes működése hozott össze bennünket. Kegyelmed szintén vágyakozhatott társ után.
A Nap Szava
Mások Keresik