United States or Barbados ? Vote for the TOP Country of the Week !


A birtok megtekintése után azonnal az indóházhoz hajtatunk. Ah! azt igazán sajnáljuk! kiáltott föl Klára, azonban ha gyámatyám megengedi, egy második kocsin mi is követjük. Dózia még nem látta a kastélyt belülről, melynek vörös fedele ide látszik, s belseje érdemes a megtekintésre.

De ezt a strófot nem állom ki! Hiszen nem vagyok én Szent Antal. Aztán könnyü volt Szent Antalnak, mikor jól tudta, hogy az a szép leány, aki kisérti, maga az ördög; de lenne csak az én helyemben, mikor az anya maga hozza ide a leányt, s azt mondja, hogy az egy angyal, majd szeretném látni, hogy meddig tartana a szent-antalsága?

Hogy épen most hozta ide az ördög azt a katonát... Majd elzavarom én, ha nincs itt semmi keresete. Aber, csak szépen. Jójó... A nyírfa alatt foglalatoskodó katona, aki épen hátizsákja fölkapcsolásával vesződött és mindeddig háttal állt felénk most hirtelen megfordult és észrevett. Az első pillanatban úgy bámult ránk, mint a borjú az új kapura. Meglepetésében még a szája is kinyílt.

Egész csoport fiatalember, s köztük Enyingi gróf, ki megpillantván a várakozó leányokat, köszönté őket és talán beszédbe ereszkedett volna velük, ha Holcsi ügyvéd meg nem előzi őt, s majdnem parancsolólag mondá Klárának: Üljenek föl gyorsan! Miféle gondolat ide jönni?

Ezzel megtakarítottam egy újabb erélyes »Esel«-t, amit Regina okvetlen a fejemhez vágott volna. A leány még egyszer körülnézett a barlangban, azután szó nélkül kimászott a nyíláson és elindult. Merre? Maradj mindig a nyomomban ismét vezetni foglak, mint ahogy ide vezettelek. Igen, de merre? Majd meglátod.

Már bizonyára mindenki tudja, a mit eltitkolni szeretett volna még önmaga előtt is, hogy az asszony fenn Pesten együtt élt egy gazdag urral és az adta neki a háromezer forintot meg a gyereket is. Ő pedig elvette a pénzt, azzal a a gyereket is ide hozta az asszonyt is. Nem igen mert a szeme közzé nézni senkinek.

Nagy utat tett, hosszú állomásokat tartott a legény, míg a mármarosi hegyek közül ide jutott a Tisza partjára. És a mint éjszakról délnek haladt, úgy hagyogatta el régi ruháit, régi szokásait, és úgy igyekezett a többi emberhez hasonlítni, hogy vele is úgy bánjanak, mint a többi emberrel.

Ez már aztán a népszerüség! mond magában a képviselő, még a bérkocsisok is mosolyognak, mikor a lakczimet mondja nekik az ember. Megérkeznek, a bérkocsis becsenget, X. ur belép: a kapusné fogadja. Itten van az Egyetértés? kérdé a képviselő ur. Hogy ne volna itt egyetértés? csak tessék felsétálni a lépcsőn. Én vagyok X. képviselő. Jelentsen be! Szükségtelen. Jár ide képviselő száz is.

Még ezt is elveszi tőlem? Olyan nagy bánat volt a hangjában, hogy a leány megsajnálta: Nem veszem el, mondta hirtelen azért sem veszem el. Gondoljon, amit akar. Katicám! A zászlós a meleg szánkótakaró alatt a kis leány kezét kereste. Adja ide, szívem, adja ide, hadd szoríthassam meg egy picit. Nem! Hova gondol? Nem. Látnak is... És ha nem látnának? A leány hamisan mosolygott: De látnak.

Itt jól fogadtatva, elment Zin-Zin ahoz a mandarinhoz, aki a külső hatalmasságokkal való ügyeket vezérli. Az is megkérdezé tőle, hogy mit akar csinálni a tatárokkal. Összehívom őket az országgyűlésre, s ott rájuk parancsolok, hogy jöjjenek fel Pekingbe. No, és ha nem jönnek? Akkor szétkergetem őket, s a kit megfoghatok, hajánál fogva huzom ide egyenes választás szerint.