United States or Tuvalu ? Vote for the TOP Country of the Week !
Méltóztassék megtisztelni szerény ebédlőnket becses jelenlétével s némi erősítő reggelit venni magához, mely kedves alkalomra, reménylem, Lilla húgom is magához fog térni tartós ájulásából. De Sándor nem válaszolt e nyájas meghívásra semmit. Nem is hallotta. Elgondolkozva, magába merülve, mintegy gépileg ment le a lépcsőn, aztán végig az alsó tornáczon s onnan le az udvarra.
Szegény húgom! szegény Lilla! nyögött Góg Ferencz. Ha a villám sújtotta volna, nem lehetett volna úgy megdermedve. Eleinte attól féltem, eszét veszti nagy fájdalmában. De a szívét elvesztette, ah! örökre elvesztette. Ezalatt Atlasz úr szobájához értek.
Lilla húgom a jövő héten fényes ünnepélylyel készül megülni nevenapját; igyekezzék rávenni kedves fiát, hogy ő is tisztelje meg jelenlétével szerény házunkat. Sándor azonban nem ment el a fényes névnapi ünnepélyre, s még mindig nem akart megjönni az, minek eljövetelét Góg Ferencz oly biztosan s Atlasz úr oly türelmetlenül várta.
És bármi csapást mért reánk a sors nem, nem a sors, hanem a hierarchiával szövetkezett proletariátus cselszövénye húgom szerelme örök és változatlan s én lélekben síromig nagybátyja maradok szegény Sándorunknak. E szent rokonsági kapocsnál fogva bátor vagyok újra kérdeni, minő levél az, melyet meg kellett volna mutatni?
Kedves Lilla húgom, e jelenlévő gyászoló özvegy, folytatá Góg Ferencz, a mosolygó köpczös menyecskére mutatva, szárnyaim alatt nevelkedett és szerény háztartásomat vezette, midőn megismerkedett az akkor még nem boldogult Volkán Ádámmal. E dúsgazdag pénzfejedelemnek én valék jogi tanácsadója s évek hosszú során keresztül én alkalmazám a törvény szigorát vonakodó adósaira.
Megismerni Lillát és megszeretni pillanatnak műve volt, mint a költő lantja zengi, bár a jelen esetben nem forgott fenn a kölcsönösség, Volkán Ádám hetven éves és az apollói szépség ellentéte lévén, míg Lilla húgom húsz tavasz virágaival ékeskedett, s a mint kegyesen látni méltóztatik, minden tavasz virágával versenyezhet.
Oda vitték! kiáltott Sándor hirtelen megállva. Mit jelent ez? Miért vitték? Hát nem méltóztatik tudni? Azt hittem azért méltóztatott jönni. Oh mily csapás, mily szerencsétlenség! Szegény Lilla húgom bele fog betegedni. És a botrány! a törvényszéki tárgyalás. Oh! oh! Semmit sem tudok. Mi történt? Feleljen! kiáltott Sándor izgatottan.
Családi körünkben nyilt titok, hogy szeretett Lilla húgom, a milliomos, és, nagybátyai elfogúltság nélkül mondva, valóban szép özvegy, mély és kiirthatatlan szerelemmel vonzódik szerencsétlen eltévelyedett Sándorunkhoz, s eltökélt szándéka volt nejévé lenni, kinek én ekképen szerető nagybátyja lettem volna.
Állok álmok piros pünkösdjén, A fák alatt virágos ösvény. Egy ifjú lányka lépdel erre, A lába: tánc, virág a melle. A szeme: kincses kert nyilása, Boldog lesz, ki szivéig ássa. Az ajka: dal, csók /sohse fösvény/, Paradicsomba visz ez ösvény?... A kacagás hull, hull a lomb... Hugom, hová mégy erre, mondd? Látod, hogy hull az álmok szirma? Hulló sziromra sorsod írva...
A Nap Szava
Mások Keresik