United States or Hungary ? Vote for the TOP Country of the Week !
Senki sem tudta a „kasszát" olyan ártatlan ábrázattal „behúzni" és senki sem értett hozzá, hogy olyan kígyósimasággal forgassa meg a „visszavágások" éles tőrét aggódó ellenfelei veséjében, amelybe különös talentummal látott bele. A „ferblit" el sem lehetett képzelni a kasznáréknál a „papunk" nélkül, ahogy a főurat Peterdi papa nevezni szokta.
Hogy is hivják, ejnye, nem jut az eszembe a neve. Az azt csinálta, hogy a mikor megtudta, hogy Rosen, a kitől több függ, mint Steintől, nagyobb a részesedése is, hát a mikor megtudta, hogy Rosen bevásárláson van Párisban, hát elment hozzá Párisba. A Rosen, hát az, tudja, egy parvenü.
Ne hallgasson Klárára! kiáltott föl heves, sürgető hangon Dózia s közelebb húzta hozzá székét. Beszéljen a multról, emlékeztessen egyre-másra abból az időből, melyre sohasem gondoltam s érzem, hogy emlékezőtehetségem derengeni kezd... A vendég kérdő pillantást vetett Klárára, kinek arcza nemcsak nyugtalanságot, de határozott félelmet árult el.
Gyün az embör, az asszony, az Etel lán mög a Marci. Hogy hozza a Marci a babot, hogy alig bírja. Hozom a paszúrt, öregapám! kiáltya. Ó, jó kis lelköm mosolyog nagyapó és tekintettyeivel, könnybe lábbadt szömeji nézésivel a gyermökre téved. Hát hozod? Ahán feleli büszkén a Marci és ezön most mán mosojognak mind valahányan. Zizög a száraz babhaj, ahogy apa, anya válláról a földre veti.
A gőzeke mondá az öreg asszonyság elgondolkozva hasznos a gazdaságban és mindenesetre nagy örömöt fog okozni Sándornak, a ki olyan nagy gazda, hogy a régi, az igazi földesurak is hozzá járnak tanulni és bámulni... Mit akarsz ezzel mondani? vágott közbe szigorúan Atlasz úr. Talán azt, hogy Sándor nem igazi földesúr?
Német Berczi egy idő óta fájós szemei miatt nagy tripla szemüveget hord, mely három oldalról takarja, s ez sok quiproquora ad alkalmat annak, a ki még igy nem látta. Vendéglőben lakván, a minap eltéveszti egy régi jó barátja az ajtót s benyit hozzá: Én doktor Hirschet keresem!
Dózia most egyelőre itt marad, s a dolgok rendes lefolyást vesznek... És ha Oroszlay ragaszkodik ahhoz, hogy nőül vegye, tegye. De előbb le kell folyni az esküdtszék tárgyalásának s ha Holcsit és nővéreit elitélik, alig hiszem, hogy Oroszlay abból a családból kivánna nősülni. Szegény Dózia! sóhajtá Veronika, és elhagyta a szobát, hogy visszatérjen hozzá, kit könyek között hagyott szobájában.
Szörnyű alázatosak, bizonyosan szegény kéregetők, gondolá magában Atlasz úr; s büszke mogorvasággal, fönhangon hozzá tevé: miben lehetek segítségökre? A szomszédi jog czímén jöttünk, illetőleg vettünk bátorságot jövetelre, felelt az öreges úr, valódi kígyó-ügyességet fejtve ki a görnyedezésben.
Cipriáni báró nem igen szeretett gondolkozni, de ha egyszer nekikészülődött s komolyan hozzá látott az elmélkedéshez: ép, szolid, egészséges gondolatokkal lepte meg önmagát. A kávéházat kisöpörték; Cipriáni megnézte az óráját. Egynegyed tizenkettő, szólt. Ejnye, be soká jönnek ma a lányok! Tudod mit! Ne várd meg őket, felelt Vidovics. Eh, ha eddig vártam, most már veled maradok.
Egyik növendék társnőd serkentett az intézetből való távozásra? kérdé Hermance, hogy megkönnyítse vallomását. Igen! És hova szándékoztál menni? Hozzá, ki árva s nemsokára megkapja vagyonát és akkor együtt szándékoztunk élni, miután sem neki, sem nekem senkink sincs, kihez tartoznánk. Nem hálátlanság ez, a mit most mondasz? kérdé neheztelve a grófné.
A Nap Szava
Mások Keresik