United States or Georgia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Megmutatja, hogy a tönkrement embernek is van önérzete... Egész este volt egy kis borzongása, de azért elment a kávéházba. S mig az ügynökre várt, egy levélpapir felett mindenfélét kigondolt, a mit meg kellene irni. Azonban nem jutott hozzá, mert ismerősök jöttek. Körültelepedték az asztalt.
Este, kissé későn is már, kis levélcsomaggal ment el az öreghez. Nagyon szegény kis kétszobás lakásban lakott a vén irnok. Az udvarról kellett benyitni hozzá s az első szoba már akkor sötét volt. Az ágyakban, meg a földön, szalmazsákokon sorjában aludt a sok gyerek.
De merjen valaki csak egy lépéssel közelebb menni hozzá, mint a hogy ő megengedi, úgy megjárná, mint a hogy már sokan megjárták vele. Félek, ez lenne sorsa az Atlasz-gyereknek is. Nem volna jó, ha tapogatóznál? Isten mentsen! Mihelyt észrevenné, hogy komolyabb szándékunk van vele és az Atlasz-gyerekkel, rögtön hátat fordítana neki. Hagyjuk hát reájok a dolgot.
Valamire kérni... Egy kis szivességre, a mit megtehet azért a sok jóért, a mit tőlünk élvezett, a mióta itt van. A fiamról van szó. A leány halványan bámult rá a nagy asszonyra s idegenkedve huzódott el tőle, amikor közelebb huzta hozzá a széket.
Az ajtóból még egyszer visszafordult s komolyan szólott a többihez: Jertek ti is vissza. Az egyik elkiáltotta magát: Mi? Hogy mi menjünk vissza?! A másik hozzá akart vágni egy poharat. Annak, a ki legelőször szólott, megint a temetés jutott az eszébe, mert újra elmondta: Leütöttem volna az öklömmel a zsandárt. A czudar, oda mer jönni.
Amikor így látta együtt a társaságot, se szó, se beszéd, oda állt Géza mellé s bátran nézett az anyja szeme közé. Vagy ő hozzá megyek édesanyám, vagy senkihez sem! mondta elszántan. Az inspektorné szelid mosolylyal simogatta meg a nagyasszonyt. Ne haragudjál Zsuzsikám lelkem, de ez egyszer a bizottság a hátad mögött döntött és ezt így határozta el.
Most midőn Piócza Kristóf a szappant hullámzani, és borotváját kezében villogni látá, halkkal visszatért bátorsága, s ajkát már fitogatón az előbbi bécsi népdal fütyölésére hegyesíté, de egy pillanat a haramiákra visszaijeszté ezen merénytől. Ha parancsolod uram, én hozzá foghatok. Mondá magát Pintye Gregor előtt meghajtva.
És ő nagyon jó volt irántam, biztam benne, de most nem fordulhattam hozzá, viszonzá zavarral a leányka. Miért? kérdé feszült, kiváncsi, hideg hangon Eszthey, s Dózia mindjobban megzavarodva tekintett reá, kinek arczán nem látott jóindulatot, s csak sejtette, hogy Eszthey gróf lehet.
Magam írok Zsenkónak, hogy jöjjenek utánad. Igy nem hagylak! Ott a helyed a leányod mellett, akár akarod, akár nem. Kemény voltam hozzá. Azt hittem akkor, hogy nagyon sajnálom, hogy jobban már nem sajnálhatnám... Jánoskám mondta, törött hangjába egy kis diadalmas öröm vibrált.
A kaszinó a legeslegfőúriabb kör, de ott semmit sem tudunk Boglár Kálmánról, tevé hozzá Manó, s aztán folytatá az olvasást. «Majd egyik, majd másik mágnás kastélyának vendége, hol különféle módokon teszi hasznossá magát. Lovakat trainiroz, vadászkutyákat dressiroz, hajtóvadászatokat rendez stb.
A Nap Szava
Mások Keresik