United States or Cameroon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ebben a számomra leírhatatlanul izgalmas pillanatban erős szorítást éreztem a kezemen s egy szorosan hozzám szoruló emberi testecske melegét is. Szemeim, füleim, minden érzékem annyira el voltak foglalva, hogy sem közeledését, sem mellém telepedését nem vettem észre. Úgy lopódzhatott utánam a kis vörös az ő könnyű, vézna alakocskájával, mint az árnyék.
Egy más valaki. Emlékezel arra a Kardos nevű úrra, ki Genfben fölkeresett bennünket? Gyámatyám azt mondja, hogy az nem lehetett más, mint csaló. Azt nem tudom, de nem is hiszem! Te is jelen voltál és hallottad, hogy mily kérdéseket intézett hozzám kis gyermekkoromról, anyámról, stb.
Képzelje ... a gyereknek gyönyörü fekete szemei voltak és érthetetlen versei ... Nemsokára csak hozzám irta a »stancáit«. Az egyiknek az volt a cime »A gazdag koldus.« JÁNOS: Érdekes ... nagyon érdekes ... KATICA: Persze, hogy az, mert a szegény fiu csak azért volt gazdag, mért én egyszer kézcsókra nyujtottam a kezem. A kis poéta várta a dicséretemet.
Ha én magának valamit vétöttem, akármit vétöttem, akkor maga begyün ide hozzám, mikor így egymagamba vagyok-e, aztán kétször jól pofon vág, mikor sönkise látja, az aztán elégtétel. Maga is elégtételt szörzött, de nekem is jutott elégtétel, mert tudom, hogy ki az ellenségöm.
Egy napon kezdé Obrenné öreges úr lépett be hozzám, megnevezte magát, hogy ő Holcsi Kálmán fővárosi ügyvéd s egy kérelemmel jött, tudniillik, hogy fogadnám be rövid időre unokahugát és árva gyámleányát, ki huszadik évében van, most jött ki a kolostorból, hol növekedett s zárdaszűz akart lenni, de ő lebeszélte, és ennek következtében kilépett onnét.
Imádkozni fogok mindazok boldogságáért, kiket szeretek, s kik oly jók voltak hozzám, hogy meghálálni nem tudom, s csak arra kérem, felejtsék el a boldogtalan Dóziát. Veronika könyes szemekkel nyujtá Oroszlaynak a levelet, ki mohón futotta azt keresztül, s azután némán, leverten tekintett maga elé.
Kedves és finom ember ez a püspöki titkár szólt közbe Atlasz úr elégedetten. Selyem reverendát és lakkczipőt visel, egészíté ki Sándor a személyleírást. Azt mondta hát, hogy ő excellentiája ezer bocsánatot kér, de betegsége miatt nem lehet hozzám szerencséje s majd a püspöki helyettes, a nagyprépost fogja elintézni ügyemet. Maga a titkár vezetett hozzá. A nagyprépost is főpap? kérdé Atlasz úr.
Csak akkor tudtam, hogy ott van, amikor már hozzám szorulva ült a fűben és kezemet szorította. Ne mozdulj... lehellte fülemhez hajolva. Ránéztem. Megértette. Itt akarok lenni... válaszolta inkább a szemeivel.
És ez ügyben keresett engem méltóságod? Miután a levél önre hivatkozott, siettem fölkeresni irodáját. De nem voltam otthon. Sajnálom, hogy hiába fáradt hozzám, azonban azt kell tudnom, miféle ügyben kellene felvilágosítást adnom? Eszthey arczán zavar látszott e kérdésre.
Én nem vagyok olyan tanulékony, mint ez itt. Édes. édes, édes! búgta a férfi boldogan. Hozzám ne nyúlj! Hisz minden szavad féltés, minden mozdulatod féltés. Utállak, gyűlöllek. Nem, te szeretsz, csak nem bírod mondani. Hogy áldom azt az asszonyt, meg a levelét! Neki köszönhetem, hogy a szerelmedet érzem.
A Nap Szava
Mások Keresik