United States or Gabon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Amikor a madárvilág beszédes kedves cigánymuzsikusai tele fuvolázzák az erdőt, ahol laknak: aki hallja hallgatja őket, lassankint mintha mindjobban megértené, mikor van ebben újjongás, mikor kiváncsi kérdés, mikor meg szerelem, tele vallomással, enyelgéssel, követeléssel és kinálkozással. Az asszonyka nem tudott hova lenni. Jaj de jó, itt; de szép itt; mondogatta.
Igen, a Haller-lányok! felelt szomoruan a yorkshirei művész. Most már pláne párosával kapjuk a primadonnákat! Hová sülyedtünk! Shakspere korában ... Azt mondják, nagyon érdekes kis jószágok, rögtönözte Vidovics. Persze, az operette!... Az operette még hagyján, sóhajtott Kékessy úr, de most már az operát is a nyakunkra hozzák! Kinek kell itt az opera, ha szabad kérdenem?
Hát csak szavazunk mi szépen, eleinte van harmincz babszem a két fiókban, azután, mintha státuspapiros volna, egyre kezd alább szállni, lesz huszonnégy; majd husz, majd tizennyolcz, bukik nyakrafőre minden kandidátus. Az elnök könyörög: „Urak ne dugják el a babszemeket! hová lettek a babok? adják ide, a kinél van!“ Minden ember esküszik és forgatja kifelé a zsebeit, hogy ő nem lopott babot.
Az uram hivatalnok s nem valami kényelmes államhivatalban, vagy a fővárosnál, a hova a mint tetszik tudni nem igen engedik be a zsidó embert, hanem magánvállalatnál s tessék elhinni, hogy reggeltől késő estig kell neki dolgozni, hogy azt a szerény, de tisztességes polgári megélhetést biztosítsa számunkra, a miben élünk.
Kardos látván, hogy Jakab gróf bevégezte az olvasást, mondá: A legközelebbi vonattal indultam Genfbe, hova megérkezvén, fölkerestem a hölgyeket; Dózia kisasszonynak átadtam méltóságod levelét és hosszasan beszélgettem velük. Benyomásom az volt, hogy Holcsi úrnak messzeágazó tervei vannak Dózia kisasszonynyal és és valami más egyéb titkot is rejteget. Miféle titkot? kérdé érdekkel Enyingi.
Nem akartam háládatlan lenni s elhatározott szándékom volt tudósítani hollétemről, bár nem tudtam volna hova czímezni levelemet, miután sem kilétét, sem lakását nem közölte velem, de Obrenné közvetítette volna a tudósítást. Okom volt arra, hogy ne tudassam kilétemet.
Még egyszer szavaznak, még pedig valami indus tudósra, Baburajendrolalamitra a neve. Ez már össze-vissza csak tizennégy szavazatot tudott beszerezni. „De már itt intrika van!“ kiáltának fel minden oldalról. Hova lettek a babszemek? Babot akarunk látni! Nekünk teljes számu bab kell, vagy semmi!“
Ne ijedjen meg. Miért nem hozatott kocsit ide, grófnő? Ha nem akar gyalog menni, fölösleges ezen a hosszú légvonatos utczán végig ballagnunk ebben a fagyos szélben. Jőjjön, jőjjön, mindjárt ott leszünk, senkinek sem szabad tudni, hova megyünk s azt a portás előtt meg kellett volna mondanom. De hát hová készül oly titkos útra?
Beszélnek egyről-másról. Végre kérdi az öreg: Ecce, bizony el is felejtem kérdezni, megnőttek már a kis leányaid, amióta a térdemen ringattam, képzelem. Meg biz azok, Istennek hála, válaszol a vendég, maholnap anyányiak. Hát mért nem adtad már férjhez? Ugyan hova gondolsz!
Csak az, hogy holnap pakolsz, oszt megyünk. Hova a csudába? Őszbe fordulunk maholnap; jönnek a vadludak, nem szeretem a gunarak gágogását. Megyünk vissza, Szabolcsba. Az asszony elértette a gonosz célzást. Még gonoszabbul kérdezte: azt hiszi kend, hogy ott nincsen gunár? Különben nekem mindegy, tette hozzá fitymálva s rántott egyet a vállán. A csárdásra rájött a köhögés. Elkezdett hápogni.
A Nap Szava
Mások Keresik