United States or Saint Barthélemy ? Vote for the TOP Country of the Week !


Vagy ötven-hatvan ember erősen fegyverkezve, részint a vármegyei hajdúk öltözetében, részint bányai katonák és polgárok közelgének feléje. Honnan s ki vagy? Kérdé egy magas férfi, a csapat vezére, és szava, bár abban tagadhatatlanul jóság hangzott, még rettentőbb vala, mint a haramiáé.

A névnapi meglepetés kérdésében is szépen megegyeztek s Atlasz úr a teljes összhang jeléül épen megveregette neje vállán a nagykendő-csomagot, a mi hosszú idő óta a gyöngédség legmagasabb kifejezése volt köztök midőn az öreg asszonyság örömtől reszkető kézzel az udvarra mutatott, honnan kocsizörgés, ostorpattogás hangzott föl és hangos gágogás, melylyel a ludak szétrebbentek a bevágtató lovak elől.

Például a varjaké, amelyek megjönnek erős téllel az isten tudja honnan és ellepik a tanyai szemétdomb környékét; meggondoltan lépegetnek a hóban és örökké keresnek-kutatnak valamit, amit el lehetne nyelni. Olyan különös, gubbasztó halálmadarak ezek a csupaszszájú fekete varjak ilyenkor.

Másnap reggel még ágyában hevert T ...y; mikor belép hozzá egy csinosan öltözött fiatal olasz s bemutatja magát udvariasan, hogy ő az a bizonyos politikai menekült, a kinek a számára a pénzsegélyt gyüjté. T ...y kérdé tőle, honnan jön? A menekült azt felelte: Pármából. Azzal kivont a kebléből egy finom kis tőrt s azt letevé az asztalra. Fogadja el ön tőlem ezt a szegény kis emléket. éjszakát.

Gyorsan reparálni akartam a sértést. Csak azért, mert magam nem vagyok nagy művésze és kettőnk közül az egyiknek okvetlen értenie kell hozzá, különben semmire se megyünk. Meg azért is, mert vannak leányok, akik utálják a tűt. Én nem tartozom közéjük. Akkor minden rendben van... Dehogy is van rendben! Honnan veszem a tűt? Adok én! Ah! Van neked tűd is? Van bizony! Egy magyar katonának mindene van.

Azt hitte, hogy valami nagyon furfangos cselt eszelt ki, megállította a kocsit s tanácsot tartott Demeterrel. Te öreg mondta neki ha kozákokkal találkozunk, se hederíts, hajts tovább. Ha megállítanak s kérdezik, hogy hova megyünk, azt feleljük, hogy Varsóba. Hogy honnan? Hát Kocinski urtól. Igen, Kocinski urtól. Mindenki tudta, hogy Kocinski az oroszok részére dolgozott.

Az altiszt elkérte az irásaikat s faggatni kezdte őket. Hova mennek? Varsóba. Mit akarnak ott? Lovat venni. Nincs most vásár. Lesz a jövő héten. Honnan jönnek? Sipniewski erősen a kozák szeme közé nézett s kivágta a feleletet. Kocinskitól. A kozák megkérdezte Demetert is. Honnan jösztök? Kocinski urtól. Otthon volt az ur? Otthon. Hát az asszony? Az is.

Megelégelve a bámészkodást, rászóltam anélkül, hogy ültő-helyemből megmozdultam volna. Azt hittem, hogy ha megmozdulok, megriad és elfut. Hát maga, kis leány, honnan kerül ide és hogy hívják? Újabb hosszas bámészkodás, ellenben semmi válasz. Aha! Nem érti. Persze, ezen az idegen földön nem értik a magyar beszédet. Megismételtem tehát a kérdést német nyelven.

Bornemissza Lénárd éppen kertjébe akart indulni, hogy megnézze, vajjon különös gonddal tenyésztett Borametzfa palántái nem szenvedtek-e a hirtelen jött jégesőtől, midőn csatlós kocogott be udvarába. Ki vagy? Honnan jöttél? Pethőné nagyasszonyom sellővári udvarából jöttem! felelte a jövevény. Úgy? Nincs baja leányomnak? Hoztál valamit? Ide vele, parancsolá kurtán.

A férfi csendesen mázsált, egész nap fülére huzva mindig a nagy kongó raktárban a gyapot sipkát, mintha nem csak a levegőtől félne, hanem a hangtól is. Idegenkedve nézett mindenkire s meg volt győződve arról, hogy itt tréfát üznek belőle, a mióta bevonult az asszonnyal, meg azzal a hülye gyerekkel, a ki csak ugy az ágról, vagy honnan szakadt reá.