United States or Kosovo ? Vote for the TOP Country of the Week !
Elment tehát a titkári irodába, hogy az utlevélérti folyamodványt elkészittesse. Amice B. mondja germanice ne scribat, irjon magyarul. Elkészülvén a folyamodvány, mondja titkára, hogy a személyleirás is szükséges. Hát csinálja. Születés hely? Hol született méltóságod? E kérdésre hirtelen láng boritotta el arczát s kezeivel élénken hadonázva mondja: az nem kell: azt hagyja ki!!...
De tegyük föl, hogy Van der Kerkhoven papa hirtelen megőrülne s gyémánttal telt zacskókat csapkodna a fejemhez, mondja, mit csinálnék ezekkel a fölösleges milliókkal?
Pintye Gregor tehát hirtelen a patak medrébe ereszkedék, és ennek hosszában hamar eltünt, minekelőtte a közeledők, kik Karácson hajdúi valának, észrevehették volna. Tivadar társaival a halottat Bagosy szállásába vitte s ott az írás következésében nyilván apjának vallotta, testvéréről azonban mélyen hallgatott. Az öreg másnap szokott szertartásokkal eltemetteték.
Más emberfia számára én is azonnal készen lettem volna a szokásos jó tanáccsal: eb ura fakó! verd ki fejedből és eredj odább. Önmagamat azonban hiába lódítottam volna odébb... Az erdő itt már ritkulni kezdett. Messzire elláthattam, de még ennél is jobban esett, hogy az ég hirtelen borulni kezdett és csakhamar megérkezett a szél is. Zivatarra lehetett számítani.
Balázs elképedt. Felkacagott. Ó te! te!! egyebet nem tudott mondani; csak újra kacagott. És magához rántotta a leányt. Gyere!... Így lett mégis „veszedelme" a vadorzó. Kérlek... kérlek szépen, édes asszonykám, ne siesd el... ne engedj hirtelen haragodnak; ne mondj nagy szavakat... nyugodjál meg, azután hallgass meg; kérdezz... Kérdezzelek!... Hihetek én teneked ezentúl? Megcsaltál!
Nem ijedt ugyan meg Abdul khán a fenyegetés történhető végrehajtása miatt, mert a hirtelen választott eszköz sokkal tompább, és a leányka kara talán gyengébb is vala, mintsem szándéka sikerüléséhez kivántaték, de meglepé őt Ilka eltökélett bátor lelke, melyet asszonyban eddig nem tapasztalt, sőt csak feltenni is képes nem vala.
Ez megint olyan beszéd volt, amelyre egyetlen szó választ sem adhattam. Mondom, felette rosszul éreztem magamat... A leány egy ideig szótlan érzelmességgel nézett maga elé, majd hirtelen fölkapta fejét és dacosan így szólt: Nem baj! Az a fő, hogy ismét itt vagyok. Felugrott és leverte a ruhájára ragadt fűszálakat.
Hajdu Dávidné vagyok. Ugy berontottam tisztelendő urhoz, mint egy fergeteg. Dehogy, dehogy... Hanem egy kérdésem van s ma már nem akartam tovább halogatni... Hát hirtelen felkészültem s itt vagyok. Nyolcz éve vagyok asszony. Négy gyermekem van.
Mikor áthaladt a város kapuján, alig tudott tájékozódni. Mintha idegen városba került volna, úgy megváltozott körülötte minden. Egy szembejövő fügeárushoz fordult: Hallod-e, barátom, hol lakik Vicente Garcia di Castello kapitány? A temetőben. Már tizenkét éve, felelt az nagy nyugalommal. Lullus Raymundust hirtelen szörnyű félelem fogta el.
Valami gonosz nyilallás vágott a mellébe s hirtelen megfogódzott a faragott szék támlájába. Harmadnapos szakállal, elnyűtt csizmában, pipafüstszagú, pecsétes házikabátban, de meg így, itt, annyi esztendő után nem lehet ma ezt a vendéget fogadni.