United States or Israel ? Vote for the TOP Country of the Week !
Eképen cselekedtem tehát és belerúgtam a hullát a vízbe. Alé!... mehet... A patak sebes sodra azonnal elkapta és vitte. Néhány perc mulva már eltűnt szemem elől ez a rondaság. Övig meztelenre vetkezve megmosdottam. Meg is fürödtem volna, a záptojás szagú víz azonban oly kegyetlenül hideg volt, hogy nem mertem megkockáztatni a dolgot.
Az eltűnés pillanatában ugy tetszett neki, mintha a fehér hölgy egy hideg csókot nyomott volna ajkára.
A galagonyási kasznáréknál nagyban készülődtek a vendéglátásra, minthogy afféle disznótor volt nálok úgy tél vége felé. Jó kis tél volt s amióta a havazás elállott, harapósabbá vált a hideg. Reggelenkint olyan zuzmara rakodott a fákra s a bokrokra, hogy gyönyörűség volt azt a meleg szoba ablakán át nézni.
Hideg ételek, bor, sör, gyümölcs izletes elrendezéssel, s csak tányért váltani jött be olykor egy fehérkötényes és kisded fejkötős szobaleány, a házi ur maga kinálta s maga szolgálta ki vendégeit.
Csupa semmi ez így; de két ember, aki valamikor szerelmes volt egymásba, úgy tudja az ilyen semmiségeket elmormolni, hogy a másikon a hideg meleg végigszaladgál tőle. Az ördögnek néha nincsen jobb segítője, mint az emlékezés. Valamire, amire nagyon vágytunk, de ami nem történhetett meg. Otthon a felesége kérdésére, hogy: „hol késtél, úgy kis uram?" szórakozottan vont vállat.
A csür nagy szája vasrácscsal volt elválasztva a világtól s benn egymást hajszolva tolongott egy egész csomó farkas. Rekedten ordítoztak, a mikor rájuk csapott a hideg szél s csak a mikor egy kicsit megszokták már a világosságot, mentek neki a rácsnak, vicsorgatva a fogukat és ordítva veszett módon, hogy megremegett bele az ember.
Mily borzalmas sötétségbe sülyed olykor a lelkünk világossága, árnyékká válunk benne, elnyúlunk a földön tompa érzésnélküliséggel és nem hiszünk a virradásban. Vagy elértnek hitt célunk előtt hideg kéz markol könyörtelenül a szivünkbe, kemény láb tapodt feszült idegzetünkre, hogy megdermedünk és látnunk kell, mint ragadja el más az esengve várt babért.
Vigyétek el a rabnőket szóla kiséretéhez, s többen teljesíteni akarák parancsát; de Ilka lábaihoz borulva esedezék. Légy irgalmas irántam, én egy elrabolt magyar leány vagyok, küldj vissza rokonimhoz, és kérj aranyat, a mennyit kivánsz. Félre! viszonzá hideg boszúsággal a khán vigyétek el, és sorsa az legyen, a mi fiam egész háreméjé.
A hideg levegő egészséges, viszonzá mosolyogva a leányka. De ne féljen, nem akarom öreg lábait próbára tenni. Kocsin megyünk. Az más! viszonzá megvidámulva Ernesztine s gyorsan öltözni kezdett. De midőn kiléptek a kapun, csodálkozva tekintett körül. Kocsit nem látott sehol, s gyanakodva nézett Veronikára, mert hozzá volt szokva annak tréfáihoz. Csak az első bérkocsi-állomásig megyünk.
A Nap Szava
Mások Keresik