United States or Benin ? Vote for the TOP Country of the Week !
Bocsássa be! kiáltott föl Hermance, s a komornyik sietve tünt el, és a következő perczben magas, karcsú, halálsápadt arczú fiatal hölgy lépett be, kinek látására Hermance örömtelt fölkiáltást hallatva, hozzá futott. Dózia! mondá megragadva kezét s önkéntelen férjére pillantott, ki fürkészve szögezte a leánykára szemét, de arczán csalódás látszott. A fiatal hölgy bájos arcza érintetlenül hagyta.
Hermance elmosolyodott a «nagyszerű» szó gúnyos kiejtésére, magához szorítá a leány fejecskéjét, de azután komolyan mondá: Arra nem volt fölhatalmazva, hogy ilyeneket mondjon neked s rosszul tette; azonban mindez nem ok arra, hogy oly könnyelmű lépésre határozd magad. És kérdés, megtartotta volna-e Klára igéretét a jövőben?
És miután ő nem volt erkölcsbiró, s méltányolta az ily «apró kedvteléseket», nagy lelkinyugalommal tért napirendre fölötte, és nemsokára mélyen aludt a napi fáradalmak után... A következő nap reggelén Hermance grófnő korábban csöngetett komornájának a szokott időnél.
Hogy mondhatod ezt? kiáltott föl oly mély szomorusággal Oroszlay, hogy barátja önkéntelen meghatottságot érzett, s megigérte, hogy összeköttetésbe lép az említett titkos detektivvel és mielőbb elküldi őt barátjához... Midőn Oroszlay Jakab elhagyta Hermance grófné szalonját, az egyedül maradva, kezébe rejté arczát és keservesen sirt, mint a hogy zokog az ember egy kedves halottja elhunytán.
Nem találom különösnek, mondá hidegen Hermance, kire az ügyvéd egyénisége igen rossz hatást tett s látta, hogy az titkolódzik, és oly száraz, zárkózott modorban beszél vele, mintha ellenségének tekintené őt, ki az életben ma először találkozott vele.
Egy levelet hoztak a grófnőnek, mondá a komornyik Veronikához lépve, s átadva azt, ki rápillantva az írásra a borítékon, csodálkozva szemlélte a teljesen ismeretlen betüket. Kitől van? kérdezte Hermance grófnő. Nem tudom. Ha megengedik, fölbontom, mert oly különös érzésem van, mintha a levél fontos tartalommal bírna.
Eszthey pár pillanatig küzdeni látszott magával s habozni azzal, mit mondani akart. Azután nejéhez lépett, lehajolt hozzá és megölelte, mondván: Te nagy jellem vagy, Hermance s én eltörpülök melletted... Képes volnál megbocsátani? Hisz’ esküszöm, hogy szivem mindig a tied volt. Azt nem hiszem, Bertalan, de én szeretlek téged s viseletemből láthatod, hogy megbocsátottam.
Hermance mélyen, fájdalmasan sóhajtott föl, de nem felelt, mert természetszerüen azt kellett volna kérdeznie, ki ennek az oka, hogy ilyen botrányba belekeveredhetik oly név, mint az Eszthey? És Enyingi gyermekről is beszélt, kit Holcsi el akart venni anyjától, s azért gyilkolta meg a beteg asszonyt, rebegte halkan, elfogultan, pirba borult arczczal Bertalan gróf.
Elvégeztem, a mit rám bizott, grófné s föltaláltam a keresett fiatal leányt. Föl-ta-lálta? kérdé majdnem ijedten Hermance. Gyorsabban, mint hittük, de ilyféle dolgoknál rendesen a véletlen játszik közbe s nekem is az járt kezemre. Hermance hallgatott. Leirhatatlan félelem dúlt belsejében.
Például szegény Dózia! mondá búskomolyan Veronika, mely név kiejtése mindnyájokat megdöbbenté, s Hermance grófnő arcza élénk rosszalást fejezett ki. Semmi hír sincs róla? kérdé Enyingi. Semmi! Oroszlay nem szólt a feleletre, de nagyon halovány lett, s Enyingi mondá: Végre is a rendőrséghez kellene fordulni miatta, mert annyiban nem maradhat eltünése.
A Nap Szava
Mások Keresik