United States or Greenland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Aki nem tudta, hogy ezen az elrejtett helyen vizet talál, bajosan akadt volna rá a sűrűségben. A mi embereinket is csak a véletlen szerencse vetette ide. Míg a forrás felé bicegtem, megkérdeztem a hátam mögött lépegető Reginától, hogy mit látott ott... ahol volt. Nincs semmi mondanivalója? Nincs, hangzott az egykedvű válasz. Hm... hát ezen csakugyan semmit sem segített a közvetlen szemlélődés.
Szedd föl a holmit folytatta valamivel enyhébb hangon Regina tovább megyünk. Be a faluba? Igen, be a faluba hangzott a még enyhébb válasz, de persze nem olyan helyen, ahol az ördög leskelődik, hanem ott, ahol már nincs hatalma és fojtogató keze el nem érhet. Hol van az? Mindjárt meglátod... Fölszedtem a holmimat és elindultunk.
Ime, leányom! itt van vendégünk és gondos ápolóm: José Venegas Herrezuelo. Atyám, ő az, kiről írtam! Az én bátor megmentőm! kiáltá Klára s kezét nyujtotta feléje üdvözletül. Mily csudás véletlen! És te egy szóval sem említéd? fordult a tudós is hozzá, de a spanyol még mindig mereven állt helyén és halálsápadt volt az arca. Csak újabbi megszólításra, akkor is, mintha álomból ébredne, tért magához.
Csak tudnám, hogy mit kell alatta érteni? Egyéb baj nincs. Mi lesz például, ha engem itt megtámadnak és elnémítanak? Hogyan adjam akkor tudtul Morelli kapitány úrnak »a folyamatban levő események további fordulata közben«, hogy erre a helyre jó lesz nem visszajönni, mert ezen a helyen addigra... hadjáratban semmi sem lehetetlen... akár egy egész regiment orosz is befészkelhette magát.
Egy ugrással a zablájánál termett s elkapta az álladzóját; szorított rajta egyet; attól a nyugtalan állat mindjárt olcsóbban adta; horkolva fujva maradt meg a helyén.
Az öreg asszonyság metsző sikoltással akart fölugrani székéről, midőn két fia egymásra támadt, de lábai megtagadták a szolgálatot s ájultan összeesett. A bajuszos menyecske helyén valónak s érdekesnek találta, ha ő is elájúl, a mit menten meg is tett.
Egy Lamberth Klára nevű leány, ki okosabb, tapasztaltabb nálam, s ismeri a világ szokásait és fölfogását, mikről nekem fogalmam sem volt addig. Bár mondta volna előbb, vagy ne tudatta volna soha! jajdult föl a leány s zokogott. Veronika megdermedve ült helyén. A mit ez az idegen leány beszélt neki, az ránézve kétségbeejtő volt. Tehát Oroszlay mást szeret és ő még mindig reményeket fűzött hozzá!
Isten önnel, mondá nagy fölindulással Hermance, s rá sem nézve többé Obrennéra, kisietett a szobából és a lakásból, hol a főnöknőt nagy izgatottságban hagyta, ki pár perczig mély gondolatokba merülve állt helyén, azután vállát fölvonva, kétértelmű mosolylyal fordult belső szobái felé...
Ismerem, is-mer-tem, dadogá az, nem birva szemeit levenni a képről, azután megsimítá homlokát, és Hermancera szegezte tekintetét, ki némán ült helyén, s önkéntelen kinyujtá kezeit a festmény után. Hogy jött ez Ernesztine szobájába? kérdé majdnem szigorúan Eszthey, mialatt átadta nejének a képet.
Átmentem a pajta másik oldalára és csakugyan ott találtam ruháit a megadott helyen egy csomóba hányva és siralmasan összetépve. A különben is foszlós szoknya egy rongy volt, a blúz csupa szakadás... nincs az a tündérujjú sneider, aki ezeket a szerencsétlen köntös-darabokat össze tudta volna varrni. Tudod mit, Regina, jobb lesz, ha beburkolódzol a köpenyegembe.
A Nap Szava