United States or Togo ? Vote for the TOP Country of the Week !
Úgy értem, hogy a mi regimentünk szanitécei a derék fiúk. Akár azért, mert lelkiismeretesen vezetik őket az olyan komoly és érett emberek, mint például Heiszer bácsi, akár mert maguk is az érett emberek sorába tartoznak, a munka, amit végeznek, becsülésreméltó és dicséretes.
Elnevette magát és ismét legyintett a kezével. Nem bizony, nem vagyok itt... Észrevettem, hogy a kocsijához tartozó nyolc legény egyike-másika is félrehúzza a szája szélét. Nem értem a dolgot, Heiszer úr...
Én vagyok, én bizony, igen tisztelt erdész úr, jó estét kívánok! Szép helyen találkozunk, könyörgöm... csak nem sebesült meg? Én nem, hanem itt a főhadnagyom lövést kapott a válla alá. Bekötöztem és most alszik. Legyen szíves, Heiszer úr, emeltesse valahogy úgy a kocsijába, hogy ne ébredjen föl... ha lehet. Tökéletesen ki van állva, pedig erős ember.
Háromszor is annyi elkelt volna. Nekem így volt jó, szárazban szedhettem ki a faoduból oda berejtett holmimat és szárazban öltözhettem föl. Heiszer bácsi ajándék-csizmáira egy csöpp sár sem ragadt. A nagyszerű »kacsázás« után viszont arra is elég frissnek éreztem magamat, hogy ismét »Marschbereit« állapotba helyezkedjem és tovább folytassam az utat.
Találkozom a derék Heiszer bácsival és megtudom tőle, hogy a Morelli-század már messze északon táborozik. Heiszer bácsi megajándékoz egy pár nagyszerű csizmával. Kivégezem foltos bakancsomat és elindulok észak felé. Egy bemocskolt úri kastély. Megtalálom gyufatartómat, melyet Reginánál az erdei barlangban hagytam. Gyanakodni kezdek, hogy a leány valahol a nyomomban van.
A vezető káplár észrevette az integetést és azonnal felém dirigálta a vöröskeresztes alkalmatosságot. Haaalt!... Van itt valaki? Nini, hisz ez régi ismerősöm, a kövér Heiszer »bácsi«, a polgári életben emberséges esztergályosmester, jelenleg szanitéc-káplár. Testessége miatt dukál ki neki a bácsi titulus, amelyre harmincnégy éve különben nem szolgálna rá. Maga az, Heiszer úr?
Szétugrasztott »muszik« csatangolnak az erdőségben, vigyázzon, nehogy elfogják! Szócsövet formálva tenyeremből, visszakiáltottam: Vigyázni fogok! Búcsúzóul még egyszer meglengettem sipkámat és ezzel végleg elváltam Heiszer bácsitól és az ő derék szanitéceitől. Tíz percnyi mars után már nem láttam őket. A »muszik«-ra való figyelmeztetés mindenesetre jókor jött. Nem is gondoltam efféle eshetőségre.
A sebesült Nagy főhadnagyot Heiszer bácsi gondjaira bízom. Egyedül maradok az elcsendesedett csatatéren és megint szomjuság kínoz. Fölkeresem az erdei forrást és vizet szállítok a Pokoltorokba az ottmaradt Reginának is. A szegény kis Regina megkínoztatása és megmentése. Egy sajnálatos tévedés, melynek két becsületes orosz esik áldozatul.
Ingyen adom a csizmát, amennyibe nekem került, folytatta jóindulattal Heiszer bácsi örülök, hogy szívességet tehettem. Megköszöntem az ajándékot és azonnal nekifogtam foltos bakancsom kivégzésének. A mester nevetett és nevettek a szanitéc-legények is, az inkviziciót azonban végrehajtottam: bicskával először kettéhasítottam a nyomorult bakancs egész hasát, azután négyfelé vágtam. Véged van, pimasz!
Lesz jávorfa, Heiszer úr, amennyire csak szüksége lesz, válaszoltam neki adok magának annyi és olyan fát, amilyent csak kíván, tessék azonban előbb ezt a háborút befejezni, hogy hazamehessünk. Heiszer bácsi megtörölte izzadó homlokát és szintén elmosolyodott. Ezt követeli Varga Feri őrmester barátom is. Neki is megígértem. Erdész úrnak is megígérem.
A Nap Szava
Mások Keresik