United States or Eritrea ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hogy nem akasztják föl kentek az efféle gazembereket? én Bécsben éjfélkor is bátran mentem haza, itt nappal is haramiáktól kell félni; azonban ki annyit utazott mint én, az megszokta az efféle veszedelmeket; nem félek én a zsiványoktól, hiszen Bécsben hárommal állottam már szemközt egyet ásított ezen szavainál Kristóf, s alig érthetőleg folytatá: midőn akasztották.

Dózia arcza megélénkült e társalgás alatt, s elveszté közönyös kifejezését, melylyel a vendéget fogadta. Most nagyon szép lehet az a vidék, mondá önkéntelen sóhajjal. Erdő, mező másodvirágzását ünnepli. Csodálom, hogy önök oly hosszú ideig távol vannak onnét, mondá a mérnök. Úgy tudom, már hetek előtt eljöttek. Négy hete, de most már haza készülünk, mondá élénken Klára.

Varga őrmester bömbölése csapódott füleimbe: Vágjátok... a pakfón Krisztussát a fejinek, különben sohse megyünk haza! Mindig ezzel a csataordítással biztatta embereit. Borzasztó kavarodás támadt a sötétségben. A fiúk szilaj lármával özönlötték el az orosz árkokat és rettenetes csapásokat mértek puskaaggyal a kétségbeesetten védekező ellenségre.

Az asszony ugy nézett rám, hogy aztán már egészen beleszoktam a hazudozásba. A mint betettem magam után a kávéház ajtaját, mintha kicseréltek volna. Ugy mentem haza, mint valami hivatalnok az irodából, pedig hát egyszer-másszor ugyancsak bajos volt már lehazudni, hogy milyen keserves volt a dolgom a kávéházban. Én voltam a viccz, tetszik tudni.

Ő csak lement almát venni s az oláh emberek fölkeresték, ha levelet kellett írni haza a faluba a hegy mögött, mindjárt az első házban a fatemplom mellett. Juonnak volt ott valakije, a Blánka, ez a fehér, tiszta leány, oh, hogy miért kell elmenni hazulról az embernek... No, mindegy, bun.

Gyuri bácsi ennek a rettentő anyai szenvedésnek a láttára elfeledte a maga nagy kétségbeesését és fűhöz fához szaladgált valami bizonyosság után.. Egyszer hetek múlva ragyogó arccal került haza; lelkendezve, örömkönyek közt ujságolta Ida néninek, hogy hála a jóságos Uristennek, nem esett el a fiu, hanem fogságba került. Látták. Többen is látták.

S azzal haza menvén lefeküdt divánjára, megtölté mákonnyal a pipáját és pipázott, és elaludt két álló esztendeig. Regény tele grammokban. Uj genre. A régi módi regényforma levelekben már ócskaság. 1-ső telegramm. Gyémántfi Szivárványfihoz. „Temesvár 1905. Május 15. Üzlet szilárd. Pókháló 10 fillérrel alább. Per font 25 aranykorona. Küldök 600 mázsát. Cserebogár keresett czikk. Kérek 8000 mázsát.

Ügyekezzék, főerdőtanácsosúr! kiáltotta felém és édesdeden elnevette magát, minél szaporábban ügyekezünk, annál hamarabb mehetünk haza... bumszti, a pléhangyalát, ezt elhibáztam! A szakadatlan fegyverropogásba most egy váratlan vendég szóllott bele.

Kiváncsi volt megnézni a tárgysorozatban, miféle szörny fantázia szüleménye lehet ez a teremtmény? s olvasá a következőt: „Szüretelő magyarok Korinthiából, kik a Tisza hátán szállitják haza borral töltött hordóikat.“ A anglus ilyennek képzelte a szüretet, a korinthiai magyarokat és a Tiszát.

Máskor nem találkozhattak a gyerekek, csak ha Steinhuber papa kint járt az erdőn; ami ugyan jóformán naponkint megesett, de csak akkor volt a dolog bátorságos, ha valahova messzebb ment ki, amikor haza sem került estig. Ilyenkor a tarisznyájában elemózsiát vitt magával.