United States or Marshall Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mi félünk, hogy ti nem féltek, Ti féltek, hogy hát ha mi sem félünk, Ők félnek, hogy miért félünk? Én félek, mert jó félni, Te félsz, mert szeretsz félni, Ő fél, mert tud félni. Mi félünk, mert megtanítottak félni, Ti féltek, mert hasznosnak látjátok félni, Ők félnek, mert nem tehetnek máskép. Én félek elkezdeni valamit, Te félsz folytatni valamit, Ő fél bevégezni valamit.
Leülni a pult elé, aztán odaparancsolni az egész listát, amit felirt magának otthon. Hát van nekünk, hanem nem fektetünk sulyt reá. Tetszik tudni, ahhoz egy külön ember kellene. Külön osztály s ember, aki vásárolni tud bele. Nálunk azonban csak a Guravecz ügyetlenkedik, mert ezt ő sem érti. Künn nevetett az asszony. Hát irják ki az ajtóra, hogy czipőt vásárolni menjen másfelé a publikum.
Parády Ambrus, a Nyírség első gavallérja, elvette a szépséges Tary Évát, akinél nekivalóbb párt hetedhét országon sem találhatott volna. Mégis nagy baj lett a dologból; pedig nagyon boldogan kezdték. Azért illettek össze annyira, mert mind a ketten egyformán szilajak, szertelenek, kiszámíthatatlanok voltak; így hát tetszhettek egymásnak.
Hat ezreddel! kiálta fel Bagosy László szatmári első alispán. Hat ezred rendes katonasággal megfutamodni egy tatár csorda előtt. Nem megfutamodni szóla hirtelen Türkenfrasz félig boszúsan.
Hát a pokol mindenüvé elhoz kínomra! Ordítá a haramia, s baltáját Karácsonnak irányzá, ki az öregre figyelmezvén, nehezen kerülte volna ki a haramia halálos csapását, de ez hamar elváltoztatá szándékát, s lebocsátá fejszéjét. Nem atyám! bár haramia vagyok is, de előtted halálod óráján, még halálos ellenségemet sem gyilkolhatom meg.
Akad nálad ilyen bizonyára. Hogyne. De megbízható... Persze... Mert kényes kissé a dolog, tudod, olyan ember kell hozzá, aki nem fecseg. Valami leány pört akasztott a nyakamba egy gyermekért, a mi hát: lett. Lett valahogy, megszületett. Az ügyvédem most arra az álláspontra helyezkedik, hogy ő akasztotta magát a nyakamba. Bizonyítani is tudjuk.
Nem vagyok én kíváncsi, mert úgy is tudom, hogy ti szerettek engem s azt fogjátok nevem napjára adni, a mi legboldogabbá tesz. Jól ismersz minket, mondá Atlasz úr elégedetten. Azt adjuk, a mi legboldogabbá tesz. Mondjuk meg, hogy mi az? Engedjétek inkább, hogy én mondjam meg, szólt Sándor izgatottan, s most már mind a két lábát lelógatta. No hát találd ki, mondá Atlasz úr csintalanul.
Játék?!... és megszököl a folytatása elől? Az asszony lesütötte a szemét. Számítok rá, hogy minden szavam magunk közt marad. Edit sohasem bocsátaná meg, mondta anélkül, hogy a kérdésre egyenesen felelt volna. Tehát őróla van szó? Őróla is. Hát még? Mirólunk, kettőnkről. Folytasd, kérlek. Nem fogsz megneheztelni? Terád?!!
Pedig igazság szerint neveti magába a kutyalélök, hogy ű mög a nagyapó, hogy csinálták mög titokba a Marcinak a kanalat. Vidám magyarok Asszonyi ok... János idevaló ember s mégis, mikor bejön a városba, úgy kell róla szólni, hogy no hát János bejött a városba a vidékről. Nem szükséges János neveit teljes egészében emlegetni, e kor nem arra való.
Szerette volna mindjárt oda adni neki; de aztán meggondolta, hogy az ilyen szerelmes, tapasztalatlan falusi fiú más szemmel látja a nagyvilági dolgokat, s meglehet, még annál inkább megerősödik elhatározásában, ha a kellő előkészítés és magyarázat nélkül ismeri meg a történt dolgokat; nem fog hát addig szólni neki, míg nem tanácskozott a miniszteri titkárral és a grófnéval, kik jártasabbak a nagy világ dolgaiban és jobban tudnak bánni az emberekkel.
A Nap Szava
Mások Keresik