United States or Puerto Rico ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hát hiszen majd kiteremtsük valahogyan, nagyságos uram! Folyik az árverezés s mindig Bagi János levén a legtöbbet igérő, már több százra megy az általa megvett barmok száma. Hallja kend, szól a biró, vasra veretem ám kendet, ha csufot űz a biróságból. Készpénzzel kell itt ám azonnal fizetni. Jól van jól, nagyságos uram, majd megpróbáljuk a végin.
Hát amikor a saját lakóházához közelednék, lát ám valami emberforma árnyékot a kisablak alatt, amely fölé erősen hajlott egy akácfa. A fejébe nyilalt. Ez Tóni, gondolta és már erre a puszta gondolatra is elöntötte a méreg. No lám, nem valék itthon s máris... dörmögte vastag bajusza alá, nagyot fújva dühében.
Egész éjjel nem hagytak békiben azok a nyavalyások méltatlankodott Varga őrmester, miközben vastag öklével az orosz állások felé fenyegetett, hat óra után szűntették be a muzsikát... Hanem ma este adunk nekik! Épen jókor tetszett jönni, tanácsos úr... ma este olyan tánc lesz itt, hogy bele fog porzani még ez a piszok sáros föld is.
Nem kell hát lenézni a Vakkázat a Csadinyiburron, mert arra komoly hivatalokat ruháztak, ép azért kötelessége volt az ügyeletes tisztnek, hogy oda mindennap fölmásszon és széttekintsen, vajjon minden rendben van-e? Volt két útja is, sőt három útja is.
Egyszer, egy péntek délután, mindnyájan együtt voltak az udvarban. Csendesen dolgoztak. A szobaur nem fütyörészett és ifjabb Novoszád Ferenc vigyázott, hogy ne csattanjon nagyot a kalapács. Mert a Lenke aludt. Éppen kettőjük között, a Novoszádék ajtaja előtt. Hat órakor hazajött Zelma néni a ruhakihordásról. Egyenesen Kálmánhoz ment és azt mondta: Nesze egy könyv. Nagyon szép képek vannak benne.
Ott hát, csak egykis kombináczió kell hozzá.“ A regény czime? „egy agglegény élete. Itt van legfelül mingyárt a hős arczképe maga; egy gavallér, ki fél pofájára rut, mint a pávián, a másik félre pedig deli, mint Antonius. Alatta következnek: „a lilionez és glycerin hirdetményei“, a miktől a legkordoványabb pofa szattyánná válik, „dr.
Őszinte, mint egy igazgató s goromba, mintha a férjem volna. Pedig hat hét mulva Isten hozzád-ot mondunk egymásnak s ha még egyszer találkozunk valahol, talán meg se ismerjük egymást. Megérdemlem a leckét, de az én tolakodó barátságom természetesebb, mint a maga roppant hűvössége. Istenem, még nincs egy esztendeje, hogy a szinpadon van s máris milyen ridegen nézi az embereket!
Te Sanyi, mondta, amikor a legény búcsúzáskor a szürkéjére lendült, ez a tiéd se' rossz ló; de ha a csikósét látnád, a pejt, azét a lókötőét, hát az mégis különb; az asszony is azt tartja. Micsoda csikós? kérdezte a gulyás fölhorkanva. Nohát, aki idejár minden héten. Fene legény, hetyke legény; ha neked olyan kunkori barna bajuszod volna, te tejfölösképü te! A gulyás összerezzent.
Én ugyan nem vagyok ebben a véleményben, de belátom, hogy ami magát a megismerkedést illeti, ezt úgy se kerülhetjük ki ... Ennek előbb vagy utóbb meg kell történnie. Essünk hát keresztül rajta, bár nekem úgy rémlik, hogy ön nagyon is siet ... Kisasszony, én ... Pardon. Előbb foglaljon helyet. Nem ... üljön oda, egészen előre. Ha meg akar ismerkedni velünk, ne szégyeljen bennünket.
Kis dolmány volt rajta, belül prémmel, meg nadrág, meg csizma s fütyülni tanult a kocsistól. Kijött, bement, lármázott, mi, én meg a feleségem, a ki szegény azóta megbolondult s Szebenben van a tébolydában, a tornáczról néztük, hogy mit csinál. Egy kicsit késői gyerek volt, hát roppant mód rajta csüngtünk.
A Nap Szava
Mások Keresik