United States or Hungary ? Vote for the TOP Country of the Week !
Bezzeg rend volt a birodalomban; féken voltak a garázda „liberálisok“ s ha valami „malefux Schreier“ szólt is valamit a dolognak nem legjobb menetéről, Ferencz stereotyp mondásával replikázott: „Lassts den Kerl nur schreien, van er nur zohlt“. Aztán ha valami kéréssel járultak hozzá, ő sohasem tagadta meg azt egyenesen, hanem „mir vern so szégn“-nel bocsátotta el őket.
Egy szó mint száz, ha azt akarod, hogy rangomhoz képest éljek és becsületet szerezzek az Atlasz névnek, nekem is legalább annyi apanaget kell adnod, mint Szádváryéknak. Még így is meg kell szorítnom kiadásaimat, össze kell húznom magamat. De annyit én is joggal megkivánhatok, mint Szádváry, a ki nem is fiad, csak vőd. De gróf. Több gróf vagyok én, mint ő, habár nincs meg a czímerem.
Tehát itt van az a Klára, s ma nem távozott hazulról? Tudtommal nem. De ő jöhet-mehet a nélkül, hogy engedelmet kérjen, sőt egy idős hölgy naponkint eljön érte, hogy sétálni, olykor szinházba kisérje. Ma azonban, azt hiszem, még nem távozott az intézetből. Nézze meg, kérem, s ha itt van, hivja ide. Mit akar vele, grófné? Kikérdezem Dózia felől.
Ami a tied, az az enyém. És ha szeretsz... Az asszony felkacagott. Nézte a fennhéjázó kártyást, aki szerelemre hivatkozva, követel tőle pénzt. Igazán a szivéből kacagott. Ha szeretlek?... Ó Istenem, már nem! Másnap a főhadnagy elutazott. A felesége nem is búcsúzott tőle. Amikor Borsodyné magára maradt, hivatta az intézőt.
Hiába mondanád, hangzott a válasz a sötétségből az a csúfság csak egyszer eshetett rajtam... Igaz, hogy nagyon szomjas vagyok, de reggelig majd csak kibírom. Ha elalszom, elfelejtem szomjúságomat is. Már pedig hamar el fogok aludni. Te nem vagy álmos? De bizony az vagyok én!
Palit meg is gyászolta; de arról a feleségem nem tudhat. Lásd, ebben élek én... Nem tudtam, mit mondjak. Minden olyan üres és banális lett volna, ami sajnálkozás. Csak simogattam szegényt és aközben facsarodott a szívem. Gyuri bácsi legyíntett. Ez még hagyján. De mi lesz, ha majd egyszer vége lesz a háborúnak és akkor Palikának haza kellene a fogságból jönni?
Igérem, hogy megérkezésünkkor Klárát menyasszonyodként üdvözölheted! Bízvást teheti kegyelmed, mert, ha sejtelmeim nem csalnak, e drága igéretnek akkorra megszületik a díja is!... Ily hamar? Nem tévedsz? Nem csalatkozol? Egyebet nem tudott szólni nagy felindulásában.
Annál jobb kedvű volt Boglár Kálmán; nevetve ölelgette meg Sándort, a ki legalább nehány hétre akarta itt tartóztatni, s kijelenté, hogy a legrosszabb ízlésnek tartja, ha a szülők épen mézes heteikben alkalmatlankodnak gyermekeiknek.
Dózia, mint álmainak édes alakja, már napok óta foglalkoztatá képzeletét, de most oly valamit érzett szivében, mi eddig ismeretlen volt előtte; fájdalmas boldogságot, szomorú előérzetet, sőt megfoghatatlan félelmet, mint ha szerelmét vész fenyegette volna... Honnét eredt, miből jött ez az ideges nyugtalanság?
Fényesen fizetnék tartásáért, mert családom végett, mely nem tud annak létezéséről, nem tarthatom magamnál stb. És ő örömmel vállalkozott erre, én pedig megigértem, hogy növendékeket ajánlok neki, ha oly tanárokat szerződtet intézetébe, kik megfelelnek a magasabb oktatásnak. Mily ügyes cselszövény! kiáltott föl Jakab. És így megegyeztek Dóziára nézve?
A Nap Szava
Mások Keresik