United States or Niger ? Vote for the TOP Country of the Week !
De annyit mégis megtett, hogy pálinkás üvegjét, hogy ne lássák, ledugta a kezével a kerevet alá, amin ült, ami az egyszerű török beszédben nem jelent cifra divánt, hanem kőből rakott rozoga patkát. Hát oda ledugta üvegjét s lehet, hogy ezt enyhítő körülménynek vette a próféta.
Időközben a feje is tisztult s egész csöndben hallgatja most, hogy miként vádolja a két rendőr. A létrás emberen kezdik. Ű ütött mög a létrával elsőbb védekezett János. Fejbe csapott. Hát aztán azért a földre kell gázolni valakit? Persze feleli nyugodtan. Most meg a rendőri dolgok következnek. Hogy megtépte a ruhájukat. Én? kérdezi János én?
Pedig hát ha titkot akarnak tartani, inkább vennének elő egy darab papirost s arra irnák fel egymásnak a kérdéseket és feleleteket. Azt nem hallja az ember a másik szobában. A beszédet igen s mindegy az, hogy érti-e a szavakat vagy nem. Azért tudja, hogy miről beszélnek. Még azt is, hogy mit.
Persze, tudtam, hogy igazat ad. Gondolkozzék mindég józanul az ember. Azért ne értsen félre. A lány szép, okos, jó... Hogy beszéltem e vele? Dehogy, hát hogyan beszéljek, addig csak nem járhatok ki az utczára, a mig rendben nincs ez a dolog. A miket eddig összebeszéltem, most már vegye ugy, mintha nem mondtam volna. Haszontalanság az egész, volt, nincs. Azóta nagyot változott a dolog.
Annál inkább észrevette Atlasz úr, s nagyon jókedvű volt, és midőn késő délután az új szomszédok a jó ebéd fölemelő hangulatában s a mielőbbi viszontlátás ígérete mellett búcsút vettek, Atlasz úr, ki őket kocsijokhoz kisérte Sándorral, fölfelé haladva a lépcsőn, nem győzte eléggé magasztaló szavakkal dicsőítni a fiatal özvegy gazdagságát, finom modorát, jó nevelését, ragyogó szépségét, s csintalan kacsintással kérdé fiától, hogy hát mit tart róla?
Ennélfogva köszönjük kendnek a híradást, a többit pedig elintézi a község. A községháza nagy szobájában ott ült mind a hat esküdt a padokon. Öt élt belőlük. Szerezsán Milos pedig aludt. A kiküldetés... Szép dolog az, az a kiküldetés. Jóformán ez a legkedvesebb az egész világon.
De énnekem hiteles alakban kellene, bélyegpapirosra; nekem ez, mint törvényes bizonyitvány szükséges. No azt bizony kiadhatom önnek minden káptalan nélkül. A gróf elővette a bélyegpapirost, a grófné ráirta a bizonyitványt, mely szerint elismertetik, hogy báró Tinodi két esztendő é§ hat hónap alatt, a mig a grófné szolgálatában állott, magát folyvást unalmasan viselte.
A pincében az ászok-fákat cseréltük ki! felelte erőltetetten az öreg, kopasz homlokát törülgetve. Ez az ember hazudik! De miért hazudik hát? Ebben valami titoknak kell lenni, gondola José. Este a vacsoránál annál jobban feltűnt neki Klára szótlansága, ki sápadtan és szomorúan jött haza a délutáni ájtatosságról és a vacsoránál alig nyúlt az ételhez.
Báró Tomahidy Ferencz urnak az öregebb kocsisa, a ki szintén Ferencz, de csak az egészen közönségesek közül, elfogta a lépcsőn a kisasszonyt és alázatosan megkérte, hogy szólhasson egy pár szót, mert már nem birja tovább magában tartani, ha kocsis is az ember. Van benne becsület, különösen, ha annyi derék urat szolgált, a milyen a fiatalok között már nem igen akad... No hát mi baj?
Van hely még kezét csókolom. És a hölgy kezei után kapkodott. Nem szabad néni, nem szabad mondta a hölgy. Maga Zelma néni, ugy-e? Adjon szépen kezet. Igy. Istenem be szép, be nagyon szép itt maguknál. Hát igen, kezét csókolom. Itt jó levegő van. És itt dolgozik a suszter ur is? És ott valaki beteg? A sógornőm fia, kérem felelte Zelma néni.
A Nap Szava
Mások Keresik