United States or Croatia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ohó a patvarba, mi ez? Amilyen gyorsan csak tudtam talpra ugrottam és széthajtva a bokrokat, szempillantás alatt a forrás körüli tisztáson termettem. Mi az? Mi történt? A leány félelemtől eltorzult arccal, egész testében reszketve lapult a forrás széléhez és a szemközt levő bokrokra intett. Ott... egy ember... Micsoda? Egy ember... egy ember... Nem lehet az! Egy ember... Nézd, nézd! Egy ember...
Te pedig vesd le a kalapodat, Dózia s várj itt reám, míg visszajövök, mondá gyorsan a grófné s kisietett, a két egymásnak ismeretlen hölgyet egyedül hagyva, kik egyforma érdekkel és kiváncsisággal tekintettek egymásra s mialatt Dózia letette kalapját, a komorna kérdé: Honnét jön, kisasszony? s vizsgálódva függeszté rá szemét, kinek bájos arcza, nyulánk termete és előkelő külseje meglepte.
Vonásai nyugtalanságot fejeztek ki, mi mozdulatain is meglátszott, lassú, vontatott lépéssel haladt vezetője után, ki tágas, diszes terembe vezette, s gyorsan fölcsavarva a villamos gombot, percz alatt fény árasztotta el a szobát, mely beléptük alkalmával teljesen sötét volt. Itthon van Obrenné asszonyság? kérdé a grófné.
Az erdő fái hajladozni kezdtek, saját külön nyírfámról pedig százával hullottak fejünkre a levelek. Reménykedve tekintettem a gyorsan közeledő borulat felé. A folytonos nagy forróság után szinte epekedett az ember egy kis jóravaló eső után, amely elűzze, vagy legalább mérsékelje a nagy meleget.
Eszthey kiállította a kötelezvényt s távozni készült, midőn az ügyvéd megállítá. Egy fontos dolgot elfelejtettünk gróf úr, a keresendő gyermeknek a nevét. Pármai Teodózia, viszonzá gyorsan Eszthey, s kisietett a szobából, mintha a kiejtett név üldözte volna...
A piactérre már ráborult a nyugodalmas éj. A boltajtók nagyobbrészt zárva voltak; itt-ott hallatszott egy-egy elkésetten gördülő vasajtó csikorgása. A villamos lámpák alatt álldogáló subás falusiak, a József-napi vásár utolsó vendégei, hazafelé kászolódtak, s a piacot körülölelő kis utcák gyorsan szítták föl magukba a pihenésre siető, sötét alakokat.
És Dózia készséggel írta le, mit az ügyvéd tollába mondott, azután gyorsan költötte el reggelijét, mialatt Klára elkészített mindent az utazásra s fél óra mulva kocsin ültek s röpültek az indóház felé, hol kevés ideig kellett várniok a berobogó vonatra, mely őket a Dózia által rettegett «veszély» elől a fővárosba szállítá.
De a köd annál sűrűbb lett s amint az úton egyre följebb haladtak, alattuk a völgyet egészen eltakarták tejfehér gomolyagjai. A tábornok leszállt a lóról és segédtisztjével csendesen beszélgetve haladt a csapatok előtt. Csizmája bokáig sáros volt s kardját a hóna alá fogva gyorsan lépkedett.
Itthon van, oh nagyon is itthon van, nyögött Góg Ferencz. Méltóztassék besétálni! Szeretett Lilla húgom elájult ugyan, de rögtön magához fog térni, ha meghallja becses jelenlétét. Hol van? kérdé Sándor, gyorsan tovább haladva a ház felé. Lilla húgom? Lándsa Jenőt kérdem, felelt Sándor türelmetlenül. Szobájában, a vendégszobában, oh nagyon is ott van sóhajtott, Góg Ferencz. Épen most vitték oda.
Mind a hárman egyenesen Sándor felé siettek, ki a terem tulsó végén állt Klára mellett és arczát vizsgálta. Észrevette, hogy egy pillanatra elhalványult s szemében kellemetlen meglepetés kifejezése látszott; de gyorsan erőt vett magán, s nyugodtan, bár nem szokott mosolyával várta feléje siető vendégeit.
A Nap Szava
Mások Keresik